2000_IKI_sirkoves_narancs-rozsa_tekercskép_olaj_vászon_300x200

Ilona Keserü Ilona: Tombstone orange-pink scroll painting, 2000

oil on canvas, 300 x 200 cm

exhibition_view_little_warsaw_2007

Little Warsaw: Crew Expendable, 2007

installation, blinking neon, drawings, photographs

kaszas_make_a_chair_2016_lincut_on_paper_29x21.7_cm

Tamás Kaszás: Make a chair, 2016

linocut print on paper, 28 x 21,7 cm

Miklós Erdély, György Jovánovics, Ilona Keserü, Tamás Kaszás, Little Warsaw, István Nádler, János Sugár at Iparterv 50+

“It was fifty years ago that the paradigmatic exhibitions Iparterv I. (1968) and Iparterv II. (1969) took place, augmenting the canon of Hungarian art history and denominating an entire generation of artists.

Riding against the currents of György Aczél’s rigid socialist cultural policy and along the period’s international trends and the events of the Western art world, the exhibitions were organized by art historian Péter Sinkovits at the downtown building of the Iparterv State Architectural Office. Circumventing the official board of censors, the first exhibition opened in December 1968 and was on view for only a few days. The show featured 11 young artists: Imre Bak, Krisztián Frey, Tamás Hencze, György Jovánovics, Ilona Keserü, Gyula Konkoly, László Lakner, Sándor Molnár, István Nádler, Ludmil Siskov and Endre Tót. The second Iparterv exhibition in 1969 included four more artists, András Baranyay, János Major, László Méhes and Tamás Szentjóby, as well as new tendencies. The neo-avant-garde artists introduced at the Iparterv I. and II. exhibitions formed no homogeneous group: the shows equally represented the latest tendencies of abstract as well as figurative art. At the same time, the “Iparterv-phenomenon” stands for more than just two exhibitions: it marks a period as well as a broader intellectual scene.

Apropos of the anniversary, Ludwig Museum organizes a series of events titled IPARTERV 50+ in order to evoke the various registers of the social-political reality characterizing the ‘60s and ‘70s, the contemporaneous scene surrounding the Iparterv exhibitions, their art-historical antecedents and their impact on subsequent generations, with the contribution of former exhibitors, organizers, fellow artists and experts working on processing the art-historical event. Our objective is not to reconstruct the legendary exhibitions, but much rather to create a discursive situation centred on the academic conference In Pursuit of the Iparterv-phenomenon and round-table talks with the participation of Iparterv-artists, as well as an exhibition presenting their latest works.

The group exhibition IPARTERV 50+ presents a selection from the latest (or, in case of concluded oeuvres, the last) works of the artists who were represented at the Iparterv exhibitions of 1968 and 1969. Additionally, the exhibition features works by contemporary artists reflecting on specific works by Iparterv-artists or the Hungarian neo-avant-garde in general.”

Erdély Miklós, Jovánovics György, Ilona Keserü Ilona, Kaszás Tamás, Kis Varsó, Nádler István, Sugár János az Iparterv 50+ kiállításon

“Ötven éve rendezték meg az Iparterv I. (1968) és Iparterv II. (1969) című kiállításokat, amely kánonteremtő fogalommá válva egy egész művészgeneráció névadójaként vonult be a hazai művészettörténetbe.

Az aczéli kultúrpolitika ellenszelében, a korszak nemzetközi tendenciáival és a nyugati művészeti világ eseményeivel párhuzamosan szerveződött kiállításokra az Ipari Épülettervező Vállalat belvárosi székházában került sor Sinkovits Péter művészettörténész rendezésében. Az 1968 decemberében 11 fiatal művész, Bak Imre, Frey Krisztián, Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Konkoly Gyula, Lakner László, Molnár Sándor, Nádler István, Siskov Ludmil és Tót Endre részvételével a cenzori hivatal megkerülésével nyílt tárlat csak néhány napig volt látható. Az 1969-es második Iparterv kiállítás Baranyay Andrással, Major Jánossal, Méhes Lászlóval és Szentjóby Tamással, valamint új irányzatokkal bővült. Az Iparterv I. és II. kiállításokon bemutatkozó neoavantgárd művészek nem alkottak egységes szemléletű, homogén csoportot, mégis a két kiállítás túlmutatva önmagán egy szélesebb szellemi horizontot jelöl.

Az évforduló kapcsán a Ludwig Múzeum IPARTERV 50+ címmel programsorozatot szervez, melynek célja, hogy az egykori kiállítók, szervezők, pályatársak és az esemény feldolgozásával foglalkozó szakemberek közreműködésével megidézzük a 60-as 70-es évek társadalmi-politikai valóságának különböző regisztereit, az Iparterv kiállítások kortársi közegét, művészettörténeti előzményeit és az azt követő generációkra gyakorolt hatását. Célunk nem a legendává vált kiállítások rekonstruálása, sokkal inkább egy diszkurzív szituáció megteremtése, melynek súlypontja az Az Iparterv-jelenség nyomában című tudományos konferencia, valamint az “Iparterves” művészek részvételével zajló kerekasztal-beszélgetések és legújabb munkáikat bemutató kiállítás.

Az IPARTERV 50+ című csoportos tárlat az egykori „Ipartervesek” legújabb munkáiból, ill. a lezárt életművek legutóbbi szakaszából nyújt válogatást. Emellett pedig a kortárs reflexiók számára is megnyitjuk a teret, olyan alkotásokat bemutatva, amelyek az Iparterven szereplő alkotók egyes műveire reflektálnak.”