Root

28 February – 4 April 2020

Ádám Kokesch

_S7A2143 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

_S7A2147 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

_S7A2146 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

_S7A2153 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

_S7A2185 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

_S7A2212 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

_S7A2242 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

_S7A2195 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

_S7A2204 1

Installation view with works of ÁDÁM KOKESCH, Kisterem, 2020

A kiállítás címe egyfelől formai és fogalmi szinten is tágas asszociáiós mezőt kínál, másfelől a gyökér szó angol megfelelője az informatikában használt rootolás kifejezésre utal. Gyárilag a számítógépek, telefonok csak korlátozott hozzáférést biztosítanak tulajdonosaiknak, a nyílt forráskódú operációs rendszerek rootolásával azonban jogosultságot és teljes hozzáférést szerezhetünk az eszköz fájlrendszeréhez és funkcióihoz, mely eljárás a művész tárgyalkotó módszerének analógiájaként is értelmezhető.

Kokesch Ádám művészetének alapvető vonása a formák és funkciók egymáshoz való viszonyának vizsgálata, az elfogulatlan kísérletezés a dolgok variálhatóságával vagy éppen annak határaival, és a váratlan együttállások jelentésképző potenciáljának kutatása. Kokesch maga a világjáték pszichológiai gyakorlatához hasonlítja munkamódszerét. Ebben a világban a dolgok nem meghatározott jelentéssel, hanem alapvető tulajdonságokkal rendelkeznek, amik kontextustól függően rugalmasan használhatók.

Kokesch ezzel a módszerrel dekonstruálja a 20. század geometrikus absztrakt vizuális nyelvét, ami a kortárs művészetben már egy kanonizált, kész jelkészletet is jelenthet, ami posztmodern módon bárhogyan, bármire akár direkt referencia nélkül felhasználható. Keveri a különböző stílusok, izmusok, a modern design formakészletét az információs technológia esztétikájával. A konkrét vizuális nyelvet és a tárgyakat egyaránt elszakítja a pragmatikusság kategóriájától és absztrakcióként kezeli, felfüggesztve, vagy csupán utalásként megtartva azok ismert funkcióit és mechanizmusait. A kiválasztott anyagok, tárgyak, minták a művész pillanatnyi megítélésének megfelelôen újabb és újabb konstellációkká állnak össze, utat engedve a szabad képzettársításnak.

Míg Fenyvesi Áron 2010-ben még a tökéletesség álcája mögé történő elrejtőzésről írt a korábbi művekkel kapcsolatban, ma ez csupán részben igaz: Kokesch a pontos, látszólag high-tech kivitelezést egyre nyíltabban ötvözi a DIY esztétikájával, ez az immár bevallott kézműves, barkács jelleg a fent említett jelkészleteket még alapvetőbb elemeire egyszerűsíti, a néző figyelmét pedig az általa használt formák még lecsupaszítottabb lényege felé tereli. Az egyre líraibb szerkezetek megmutatják funkciót vesztett tárgyiságukat. A hinterglas technikával vagy más manuális eljárással készült fényes, geometrikus felületek szervesen keverednek filctollal hanyagul kiszínezett, építőkockákra emlékeztető mértani formákkal, összefirkált jégkrémpálcikákkal. A korábban is sokat használt állványok és konzolok talált anyagokból barkácsolt, leegyszerűsített változatai is megjelennek.

Az ambivalens nyitottság, az illúzió és valóság közötti feszültség még mindig jelen van munkáiban, nem számolódik fel teljes mértékben az az utalási rendszer, amelyben tárgyai mozognak. A dekódolhatatlan célszerűség benyomását keltő objektek performatív jellege azonban ezzel a gesztussal a korábbi kísérteties felől játékosabb irányba fordul, a művészre jellemző sajátos belső vizuális logika eredményeként a különböző minőségű alkotóelemek mégis egy koherens rendszer szerves részeiként működnek. Kokesch egyre bonyolultabb konstrukciói, vagy akár kiállításai mint komplett installációk így még összetettebb variálhatóságot tesznek lehetővé, nyitott struktúrát, változtathatóságot sugalló, kollektivitáson, cselekvésen és kísérletezésen mint szervezőerőn alapuló idealizált modelleket teremtve.

Márkus Eszter

The title of the exhibition offers, on the one hand, a wide range of associations on a formal and conceptual level, while on the other the English version refers to ‘rooting’, an expression used in IT. By default, computers and mobile phones only provide restricted access to its users, however by rooting open-source operating systems, one can gain permission and full access to the file system and the functions of the device – this process can be regarded as an analogue to the artist’s way of creating objects.

The underlying characteristics of Ádám Kokesch’s art are the scrutiny of relationships between forms and functions, the unbiased experimentation with the variability of things or its very boundaries and the exploration of the implications generated by unexpected constellations. Kokesch himself likens his way of working to the psychological practice of ‘worldgame’. In this world, things bear basic characteristics instead of meanings and can be utilized in a flexible way according to the context.

Using this method, Kokesch deconstructs the visual language of 20th-century geometric abstraction, one that can mean a canonized, complete set of signs in contemporary art and one that can be put to use in any way, even without direct references in a postmodern manner. He mixes the visual sets of different styles, isms and modern design with the aesthetics of information technology. The actual visual language and the objects are separated from the category of pragmatism and are treated as abstraction, their known functions and mechanisms suspended or just kept as references. The chosen materials, objects, patterns are ever rearranged into new constellations according to the momentary judgment of the artist, giving way to free associations.

While in 2010 Áron Fenyvesi wrote of hiding behind the disguise of perfection in connection with earlier works, today this only stands partially: Kokesch combines exact, seemingly high-tech execution with DIY aesthetics more and more openly. This now declared handmade, crafted quality simplifies the above-mentioned set of signs to even more fundamental elements and guides the viewer’s attention towards the bare essence of the used forms. The more lyrical structures reveal their objectness stripped of function. Shiny, geometric surfaces produced by hinterglas technique or other manual methods mix organically with geometric shapes resembling building blocks offhandedly colored using felt pens and with scribbled ice-cream sticks. Simplified versions of previously often used stands and consoles crafted out of found materials can also be discovered.

The ambivalent openness, the tension between illusion and reality are still present in Kokesch’s works, the system of references in which his works exist is not eliminated entirely. Through this act, however, the performative nature of the objects – ones with an air of indecipherable expediency – is transformed from eerie to more playful, while the components of various quality still function as organic parts of a coherent system as a result of the artist’s unique and inherent visual logic. Therefore Kokesch’s more and more intricate constructions or even exhibitions as complete installations allow for even more complex variability, creating ideal models suggestive of open structures and flexibility and founded upon collectivity, action, and experimentation as a means of organization.

Eszter Márkus