Gergő Szinyova: Comfortable / Comfortless

11 April – 04 May 2018

1_installation_view_with_works_of_gergo_szinyova_kisterem_2018

Installation view with works of GERGŐ SZINYOVA, Kisterem, 2018

2_installation_view_with_works_of_gergo_szinyova_kisterem_2018

Installation view with works of GERGŐ SZINYOVA, Kisterem, 2018

3_installation_view_with_works_of_gergo_szinyova_kisterem_2018

Installation view with works of GERGŐ SZINYOVA, Kisterem, 2018

4_installation_view_with_works_of_gergo_szinyova_kisterem_2018

Installation view with works of GERGŐ SZINYOVA, Kisterem, 2018

5_installation_view_with_works_of_gergo_szinyova_kisterem_2018

Installation view with works of GERGŐ SZINYOVA, Kisterem, 2018

6_installation_view_with_works_of_gergo_szinyova_kisterem_2018

Installation view with works of GERGŐ SZINYOVA, Kisterem, 2018

7_gergo_szinyova_untitled_half_2018_acrylic_on_canvas_130x90cm

GERGŐ SZINYOVA: Untitled (Half), 2018

acrylic on canvas, 130 x 90 cm

6.gergo_szinyova_untitled_same_time_acryliconcanvas_ 130 x 90 cm_2018_small

GERGŐ SZINYOVA: Untitled (Same Time), 2018

acrylic on canvas, 130 x 90 cm

1.gergo_szinyova_untitled_short_song_acrylic on canvas120 x 90 cm_2018_small

GERGŐ SZINYOVA: Untitled (Short Song), 2018

acrylic on canvas, 120 x 90 cm

8_gergo_szinyova_untitled_comfort_2018_acrylic_on_canvas_120x90cm_detail

GERGŐ SZINYOVA: Untitled (Comfort), 2018

acrylic on canvas, 120 x 90 cm, detail

szinyova_gergo_meghivo_kisterem_2018

Poszt-digitális festészet

Szinyova Gergő (1986) generációjának kiemelkedő tehetségeként az elmúlt években számtalan nemzetközi egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be, Budapesten, Grazban, New Yorkban és Los Angelesben. Művészete sok szálon kötődik az utóbbi évek új absztrakt festészeti tendenciáihoz. Festményei általában olyan önálló sorozatokat alkotnak, amelyek a festészet történeti és aktuális paradigmáinak körüljárására, át- és újraértelmezéseire is kísérleteket tesznek. A Tumblr-generáció művészeként pedig festészetébe folyamatosan beépülnek a 21. századi digitális képkultúra vizuális impulzusai. Ahogy arra Fehér Dávid is rámutatott korábbi sorozatainak előképei között említhetjük a hard edge és colour field painting redukált motívumait (Imaginary Viaduct, 2016), az absztrakt expresszionizmus all-over struktúráit vagy akár a festészeti végpont felé törekvő monokróm festészet hagyományait. Szinyova gyakran ütköztet egymással különböző festészeti eljárásokat az egyes kompozíciókon belül, így festményein olyan egymástól eltérő képi minőségek is kölcsönhatásba kerülnek egymással, mint a geometrikus absztrakció feszes formarendszere és a street art fesztelen air-brush gesztusrendszere. Szinyova a vizuális kódok remixelésével napjaink kezdet és vég nélküli kép áradatára is ráirányítja a figyelmet.
A Kisterem Kényelmes / Kényelmetlen című kiállítása Szinyova Gergő legújabb sorozatát mutatja be. A legújabb festmények rendkívül vékonyan, printszerűen megfestett felületei a szitanyomásához hasonlatos, és jelenleg reneszánszát élő risograph technika esztétikai sajátosságait visszhangozzák. A risograph nyomatok megidézéséhez és leképezéséhez a művész egy olyan technikát fejlesztett ki, amelynek köszönhetően a festett, mégis printszerű képfelületek mindegyike egyedi, megismételhetetlen és sokszorosíthatatlan entitásként működik, jóllehet a képterekben megjelenő digitálisan (vektorosan) előrajzolt motívumok többszöri megismétlése visszautal az ipari sokszorosításban rejlő lehetőségekre is. A risograph nyomatok esztétikája mellett továbbá fontos előképet jelentenek Szinyova számára az 1970-es és 80-as évek magyar és európai plakátművészet alkotásai. Az asszociációk előhívása mellett, jelen esetben a sokszorosítás esztétikai sajátosságainak megidézésén keresztül, továbbra is fontos törekvése maradt a narratíva és a direkt jelentés elkerülése.

Zsikla Mónika

Post-digital painting

Gergő Szinyova (b. 1986), as one of the most prominent talents of his generation, participated in numerous solo and group exhibitions in the past years in Budapest, Graz, New York and Los Angeles. His art is connected to the new abstract tendencies of recent years on several levels. His paintings frequently constitute independent series that attempt to discuss and reinterpret current paradigms of the history of painting. As an artist of the Tumblr-generation, visual impulses of the digital culture of the 21st century keep getting integrated into his works. As it was highlighted by Dávid Fehér, reduced motifs of hard edge and colour field painting (Imaginary Viaduct, 2016), all-over structures of abstract expressionism, or the traditions of monochrome painting, aspiring to reach an endpoint of painting, can be found among the inspirations of his previous series. Szinyova frequently combines painting techniques within his compositions, which makes such different styles interact in his paintings like the strict forms of geometric abstraction and the casual air-brush gestures of street art. Szinyova draws our attention to today’s flow of images that lack any beginning or end by remixing visual codes.
Kisterem’s exhibition, called Comfort / Comfortless, presents Gergő Szinyova’s latest series. The paintings’ extremely thin, print-like painted surfaces are similar to screen printing, and echo aesthetic characteristics of risograph printing, which is now living its renaissance. For this the artist developed a technique that makes it possible for him to paint print-like surfaces that are unique, unrepeatable, and not multipliable entities, however, the repetition of digitally pre-drawn motifs (with vector graphics) in the pictures refers to the possibilities of industrial multiplication. Apart from the aesthetics of risograph prints, Hungarian and European poster art of the 1970s and 80s are important influences for Szinyova. Beside associations, in this present case through recalling the aesthetic characteristics of multiplication, it is still an important ambition of his to avoid narrative and straight meaning.

Mónika Zsikla

Kép-képletek
Hívószavak és töredékes megjegyzések Szinyova Gergő új sorozatához

1. Szín-dimenzió (cut, paste, print, paint)
Szinyova Gergő festészetében a szín a legtöbbször elvonás tárgya. A színtelenítés, a monokrómiába fordítás meghatározó mozzanata festői gyakorlatának. Korábban, az Imaginary Viaduct című kiállításán a színes festménysorozatot szürkeárnyalatossá konvertálta, majd akként is megfestette. A színtelenítés gesztusa a festői grisaille gyakorlatához vezet vissza, ami a trecentóban és a korai németalföldi festészetben a festői illuzionizmus eszköze volt. A szürke-fehér illuzórikus architektúrák, festett kőszobrok bekeretezték a festett képet, és megtévesztették a befogadói tekintetet. A grisaille modern variánsai az analóg fotográfia szürkeárnyalatos pillanatképei és a nyomdai termékek, a könyvek és a printek szürkébe burkolózó felületei. A házilagosan kinyomtatott képfájlok koszos szürkéi. Szinyova a szín kivonása által a reprodukálás folyamatát képezte le, a festészet erózióját tematizálta a technikai sokszorosíthatóság korában. A színtelenítés következő fázisaként egy újabb sorozatában festményeiből teljesen kivonta a színt: feketére festett feketével, a monokróm festészet régi toposzait idézve, a festékanyagok, pigmentek minimális különbségeit, a finom árnyalatok, csillanások játékát tematizálva. Legújabb sorozatán pedig a monokrómia átfordul harsány polikrómiába. A sorozat első, kísérleti darabjain az alapszínnel festett ecsetvonások akként keverednek egymással, mint egy festőpalettán. Újabb képein már nincsenek ecsetvonások, csak egymással érintkező, olykor élesen elváló, máskor egymásra csúszó, átfedésbe kerülő vagy épp széttartó, lebegni látszó vagy épp a kép síkjához simuló színmezők. A színfoltok olykor egymást ellenpontozzák, máskor pedig felerősítik egymást. Beszélhetnénk színdinamikáról, esetleg színdimenzióról. Nemcsak a térmélységek, távolságok és közelségek érzékelése miatt, hanem azért is, mert a polikrómia ezúttal a Szinyova által alkalmazott monokrómia ellenpontjaként jelenik meg, és ennyiben a festészet történeti dimenzióira, a monokróm festészet hagyományaira, a festészet Alekszandr Rodcsenko által bejelentett végére is utal. A képsorozat darabjai a korábbi fekete képek dialektikus ellenpárjainak tekinthetők: a színtelent felváltja a színes, a szögletest a gömbölyded, a szabályos formát az amorf – olykor „pixelesedő” – alakzat. Szinyova ugyanakkor mégsem mond le teljesen a monokrómiáról, hiszen új festményein minden színmező továbbra is monokróm. A festmény monokróm képek polikróm kollázsa. A kollázs ezúttal nem szó szerint értendő, mint Henri Matisse cut-outjai esetén. Festményeket látunk, amelyek nem-festészeti eljárásokat idéznek: elsősorban a kivágást és a nyomtatást. A „cut”, a „paste” és a „print” parancsát ezúttal egyesíti egyetlen parancs: a „paint”. A monokrómia és a színtelenség a kezdetektől (a grisaille-tól) fogva a festészet peremterületeire, kereteire, ha úgy tetszik, végső határaira utalt. Szinyova polikrómiává váló monokrómiája pedig ekként a véget nem érő vég mintázataként is leírható.

2. Le/nyomat – ismétlés
A képek nemcsak kollázsokat, hanem nyomatokat is idéznek. Elsősorban rizográf nyomatokat. Az egymásra nyomtatott, elcsúszó színfelületek esztétikáját. A hibában rejlő szépséget. A digitális képáradat korában egyre inkább felértékelődő „low tech”, manuális sokszorosítási módszerek és a „retro” sajátos forradalmiságát. A rizográfia paradoxonát. Azt az ellentmondást, hogy a gyorsmásoló által gyártott összes példány egyedi. Szinyova motívumai, formái, alakzatai ismétlődnek, mégis egyediek. Egymás dialektikus párjai, sajátos „klónjai”, variánsai. Nyomatnak, lenyomatnak tűnnek. Reprodukciónak látszanak, ám valójában reprodukálhatatlanok. Finom áttűnésekre, kontrasztokra és harmóniákra épülő álreliefet, ornamenst alkotnak. A megismételhetőség és a megismételhetetlenség festészeti dilemmáira utalnak.

3. Formátumok – mintázatok
Álrelief és ornamens. Egy imaginárius puzzle – majdnem pontosan illeszkedő – töredékei. Zárt elemekből építkező nyitott struktúrák. Szinyova hosszú ideje alkalmaz művein alapformátumokat: az A/2, A/3, A/4, A/5 papírlapok jól ismert aránypárjait. A feleződő hosszúságú és szélességű papírfelületek szellemképszerűen felsejlő alapmodulok. Képbe komponált képek. A képmező ennyiben olyan, akár egy radikálisan felnagyított, képzeletbeli papírfelület, amely épp kijött egy rizográfból. A hangsúly az „akáron” és a „minthán” van. Míg Wade Guyton a nyomtatást avatta festészetté, addig Szinyova a festészetet avatja nyomtatássá, miközben sajátosan egymásra vetíti a digitális képek, a „low tech” sokszorosítás és a hagyományos táblaképfestészet vizualitását. Ismétlődő formái, alapmoduljai gyakran vektoros rajzokon alapszanak, digitális eredetűek, ám a táblaképeken mégis festői mélységek felé nyílnak meg. Nyomatokat idéznek (trompe l’oeil-szerűen), ám a végeredmény mégis a felületek finom vizuális játékaira épülő, érzéki festészet.

4. Festészet és sampling
A sampling, a remake, a remix fogalmait szinte közhelyszerűen alkalmazzák a kortárs festészet kontextusában. Az idézés posztmodern kultúrája helyett az utóbbi években (lassan évtizedekben) a Gilles Deleuze és Félix Guattari által leírt rizómák sűrű hálózatához hasonló digitális linkek szertelen rendszerére szoktak hivatkozni. Minden festői gesztus egy másik festői gesztust idéz. Ahogy Bak Imre idézte egyszer Peter Weibelt, „minden kép mögött van egy másik kép”. A festő referenciák sűrű hálózatával dolgozik, még abban az esetben is, ha ennek nincs tudatában. Szinyova az absztrakció kevéssel több, mint százéves történetének különböző rétegeit és referenciáit idézi meg és rendeli egymás mellé, alá-fölé, miközben intenzív, vibráló színmezőin digitális képek, nyomdaipari termékek, design-elemek, fanzine-oldalak reminiszcenciái sejlenek fel. Az új sorozat képcímei ezúttal nem automatikusan generált digitális fájlneveket idéző absztrakt kódok, hanem sejtetett-sejtelmes narratívákat sugalló, elvont fogalmak, utalásokkal teli szavak és szóösszetételek (Momentary Situation, Short song, Unknown, Comfortless, Comfort, Half). Szinyova nemcsak egymásra vetülő színmezők, hanem egymásra vetülő kódok és kódrendszerek sajátos interferenciáit is létrehozza, a technológia és a kép dialektikus viszonyára kérdezve. Nem felszámolja a monokrómiát, hanem polikrómiát épít belőle. Rámutatva a festészeten túlira a festészeten innen.

Fehér Dávid

Picture Formulas
Buzzwords and fragmentary remarks on the new series of Gergő Szinyova

1. Colour dimension (cut, paste, print, paint)
Colour in most cases is the subject of deprivation in the painting of Gergő Szinyova. Decolourization and turning towards monochrome are defining characteristics of his artistic practice. He converted the coloured series of paintings into greyscale and painted it in that manner in his previous exhibition, Imaginary Viaduct. The gesture of decolourization has its roots in the practice of grisaille, which was the means of illusionism in the Trecento and in Early Netherlandish painting. The grey-white illusory architectures and painted stone statues framed the painted picture and tricked the viewers’ gaze. Modern variations of grisaille are the greyscale snapshots of analogue photography and printed products, books, and grey surfaces of prints. Dirty greys of home printed picture files. By depriving colour, Szinyova pictured the process of reproduction, thematised the erosion of painting in the time of mechanical multiplication. As the next phase of decolourization he deprived colour completely from another series of paintings: he painted black on black, evoking old topoi of monochrome painting, thematising minimal differences of colouring matters and pigments, nuances and gleams. In his latest series monochromy turns into loud polychromy. In the first experimental pieces of the series the brushstrokes of the base colour mix as if they were made on a painter’s palette. In the newer pictures there are no strokes anymore, only colour fields touching with each other, sometimes sharply separated, in other cases sliding into each other, overlapping, or diverging, seemingly floating or stick closely to the surface of the painting. The colour patches sometimes counterpoint, other times intensify each other. Colour dynamics or colour dimension might be mentioned. Not only because of the sense of depth, distances and closeness but also because this time polychromy appears as the counterpoint of the monochrome used by Szinyova, referring by this to historical dimensions of painting, the traditions of monochrome painting, and the end of painting announced by Alexander Rodchenko. The pieces of the series can be considered to be the dialectical opposite of the former black paintings: colourlessness is replaced by coloured, angular by roundish, regular shapes by amorphous – at times “pixelised – forms. Szinyova, however, does not give up monochromy entirely, because in his new paintings all colour fields are monochrome. The painting is a polychrome collage of monochrome pictures. Collage must not be understood literally as in the case of Henri Matisse’s cut-outs. We see paintings that recall non-painterly processes: primarily cut-outs and printing. The commands “cut”, “paste”, and “print” are merged into one: “paint.” From the beginning (the grisaille) monochromy and colourlessness refer to the peripheries, boundaries, if you like, the utmost limits of panting. In this manner the monochromy of Szinyova that becomes polychromy can be described as the figuration of the endless end.

2. Print – repetition
The paintings not only cite collages but prints, as well: primarily risograph prints; the aesthetics of slipping colour surfaces printed on each other; the beauty lying in mistakes; the particular revolutionism of the more and more upvalued “low tech” in the age of digital image flow, manual multiplication methods and “retro”; the paradox of risography; the contradiction that all copies produced by the copier are unique. Szinyova’s motives, forms, shapes are repeated yet unique. Dialectical pairs, peculiar “clones”, variants of each other. They seem to be prints. They appear as reproductions but in reality they cannot be reproduced. They create pseudo-reliefs, ornaments based on fine transitions, contrasts and harmonies. They refer to the painterly dilemmas of repeatability and unrepeatability.

3. Formats – patterns
Pseudo-reliefs and ornaments, an imaginary puzzle’s – almost perfectly fitting – pieces, open structures constituted of closed elements might be found. Szinyova has been applying basic formats in his works for a long time: well-known proportions of A/2, A/3, A/4, A/5 sheets. The papers with length and width dividing into halves are basic modules that occur like ghosts. Pictures composed into pictures. In this sense the picture field is just like a radically enlarged, imaginary paper surface that just came out of a risograph. The emphasis being on “just like” and “as if.” While Wade Guyton turned printing into painting, Szinyova turns painting into printing, by projecting visuality of digital images, “low tech” multiplication and traditional easel painting on one another. His recurring forms, basic modules are frequently based on vector graphics, have digital origins, yet in the paintings they become open to pictorial depths. They look like prints (trompe l’oeil-like) but the end result is sensual painting based on the fine visual play of surfaces.

4. Painting and sampling
Concepts of sampling, remake, and remix are used as clichés in the context of contemporary art. In recent years (soon decades) instead of the postmodern culture of quoting it is general that the reference is the inordinate system of digital links resembling to the thick network of rhizomes described by Gilles Deleuze and Félix Guattari. Each painterly gesture evokes another painterly gesture. As once Imre Bak cited Peter Weibel, “behind every picture there is another picture.” The painter works with a compley network of references, even if he is not aware of it. Szinyova evokes and co-ordinates different layers and references of the slightly more than a hundred years old history of abstraction, while in his vibrant colour-fields reminiscences of digital images, productions of the printing industry, design elements, and fanzine pages occur. The titles of the new series are not abstract codes reminding of automatically generated digital file names, but abstract notions indicating mysterious narratives, words and compounds filled with hints (Momentary Situation, Short song, Unknown, Comfortless, Comfort, Half). Beside the colour fields projected on one another, Szinyova creates particular interferences of codes projected on one another and code systems, questioning the dialectical relationship of technology and picture. He does not eliminate monochromy but builds polychromy of it. Pointing beyond painting from this side of it.

Dávid Fehér