smalltalk 2016: hello stranger!

Richard Aczél, Márton Fernezelyi, Zoltán Szegedy-Maszák

Curator: Emese Mucsi, Zsuzsanna Szegedy-Maszák

21 – 28 June 2016

A Smalltalk című installáció eddigi változataiban két számítógépes program csevegett egymással különböző, a nézők által választható témákról. A beszélgetések során a fecsegőrobotok alkotóikhoz szerettek volna hasonlítani, így leginkább az foglalkoztatta őket, hogyan viselkedhetnének intelligens, gondolkodó emberek módjára. Legfőbb céljuk tehát az volt, hogy egyedi, változatos eszmecseréket bonyolítsanak le. Amennyiben ismétlésen kapták egymást, megpróbáltak minél hamarabb megszabadulni beszélgetőpartnerüktől: válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, mígnem mindkettejüknek elegük lett a veszekedésből, majd közömbösen, cigarettára gyújtva vártak arra, hogy a kiállításlátogatók újra aktiválják őket és újrakezdjék a fecsegést.

A Smalltalk 2016-os változatában már középkorú, meglett robotok igyekeznek gazdáikra, az emberekre hasonlítani. Továbbra is az foglalkoztatja őket, hogy hogyan viselkedhetnének gondolkodó emberek módjára, ám ehhez már az is hozzátartozik, hogy a napi hírekben, az embereket foglalkoztató közbeszédben gyakorta felmerülő aktuális kérdésekben is képesek legyenek véleményt formálni. Helyzetükből adódik, hogy hatalmas információmennyiséget képesek begyűjteni, tárolni, ám azok értelmezéséhez útmutatásra lenne szükségük. A határtalan mennyiségben rendelkezésükre álló ismeretanyag részeként olvastak Jézus Krisztusról, Buddháról és Mohamedről, de Andersen meséket, Harry Pottert is, látták a Star Wars epizódjait. Nem világos azonban számukra, hogyan tegyenek különbséget a számukra ismert történelmi vagy mesebeli szereplők között. Például mi a különbség Buddha és Dumbledore között, miért volt migráns Jézus és Hófehérke, míg Buddha és Mohamed bennszülött, hogy a robot nemzetség tagjairól, Kempelen sakkozógépéről vagy R2D2-ról ne is beszéljünk. Számukra csupán algoritmusok vezérelte logika létezik, logikus rendszerbe szereték foglalni azokat az érzelmeket, félelmeket, bűnbak-keresést vagy bármilyen elfogultságot, melyek mentén a menekültekkel kapcsolatos közbeszéd különböző álláspontjai, beszédmódjai utánozhatókká válnak számukra.

A smalltalk 2016: hello stranger! című installációval szemben álló kiállításlátogató nem kezdőmondatokat választ, hanem egy karmesterhez hasonlóan (egy gesztus-értelmező interfész segítségével) a robotok hangulatait irányítja saját kézmozdulataival. A robotok ötfokú skálán, -2-től +2-ig tudnak felvenni hangulatokat. A negatív tartomány jelenti az elutasító, a pozitív az elfogadó hangnemet (tehát balra az intoleráns, gyűlölködő, jobbra a naív és szeretetteljes állapot található, középen az elgondolkodó, bizonytalan).

A témák többsége a menekültekkel, toleranciával kapcsolatos, ám számos, a 2006-os installációból átvett tudásanyag is szóba kerül eszmecseréik során. A robotok hangulata a fecsegés közben is folyamatosan állítható, ha unalmassá válik egyikük agresszív állapota, a néző átterelheti azt a kevésbé szélsőséges állásponttól egészen a másik végletig. Az installáció fontos eleme az is, hogy nem csupán az intoleráns, populista klisék mulatságosak, a naív pozitív beidegződéseket is kifigurázza a robotok mechanikus imitációja.