János Sugár: One must think about the fire

10 May – 01 June 2018

sugar janos (2)

Installation view with works of JÁNOS SUGÁR, Kisterem, 2018

sugar janos (4)

Installation view with works of JÁNOS SUGÁR, Kisterem, 2018

sugar janos (6)

Installation view with works of JÁNOS SUGÁR, Kisterem, 2018

sugar janos (8)

Installation view with works of JÁNOS SUGÁR, Kisterem, 2018

sugar janos (9)

Installation view with works of JÁNOS SUGÁR, Kisterem, 2018

sugar_janos_meghivo_kisterem_2018

A tűzön kell gondolkodni – ez a címe Sugár János legújabb kiállításának és a bemutatott művek közül kettő is ugyanezt az elnevezést viseli. A mondat tekinthető szerzői iránymutatónak, de egy sima javaslatnál keményebb. Meglehetősen erőszakosan jelöli ki a figyelem irányát. Hogy mire, hogyan és mennyire figyelünk Sugár számára mindig is kiemelt kérdéssor volt, főként a tanári praxisában, de a figyelemgazdaság, az éberség témája indirekt módon bizonyos munkáiban is meg-megjelent. Ez a mostani direktség és persze az így kommunikált üzenet vezet el minket a kiállításhoz kapcsolódó első sejtéshez.

1. sejtés: Az értelmezés útjai

A kiállításon bemutatott munkák keletkezési idejük, témájuk és médiumuk tekintetében is változatos összképet mutatnak. A művek egyenként és együtt is ellenállnak az egyértelmű interpretációknak, így az igazi közös nevezőjük – a szerző személyén kívül – az a nyugtalanság lehet, amit a dekódolás bizonytalansága okoz. Vannak a szerzőtől származó, biztos referenciák, de sejtések megfogalmazását akár ezek ismerete nélkül is meg lehet kockáztatni.

A tűzön kell gondolkodni utalás Erdély Miklós Rágalomkristályok – A műtrágyán kell gondolkodni című munkájára, amely 1981-ben volt kiállítva a Tendenciák 1970-1980 kiállítássorozat Beke László által rendezett darabjában a Fővárosi Tanács Óbuda Galériában. A három munkában az a közös, hogy – a felszólítás hatására – valami olyan hétköznapi jelenség kap bennük kiemelt szerepet, amely önmagában annyira lényegtelen, hogy szinte nem is látható, leginkább indexikus jeleit érzékeljük – a földbe kevert műtrágya hatékonyságát; a lobogó tűz füstjét, melegét, fényét (lásd: A tűzön kell gondolkodni, 2017, stencil keretben). Erdély a műtrágyakristályokkal és más anyagok kombinációival egy államelméleti problémát illusztrált, Sugár inkább egy ismeretelméletit vet föl. Az előttünk logóbó tűzön jellemzően nem gondolkodunk, a melegség, a fény, a ropogás legfeljebb a merengés alapállapotához segít hozzá, ennek fókuszába (1) azonban a legritkább esetben kerül maga a tűz. A cél azonban nem a kikapcsolás, hanem egy aktív figyelmi állapot, amelyet A tűz a múzeumban projekt esetében a tűzőrző pozícióval járó felelősség biztosított. A kiállításon látható függönnyel eltakart falfestés (A tűzön kell gondolkodni, 2017–2018, falfestés, függöny) máshogy működik. A falon egy folyamatábraszerű rajz látható (tűz – levél – tenyér). Balról jobbra olvasva: a tűz fénye átvilágítja a levél erezetét, amely rávetül a tenyér barázdáira, a sorsvonalakra. Az egész olyan, mint egy infógrafika, amely képi eszközökkel magyarázza el az analógia-állítás mint interpretációs mechanizmus folyamatát. A rajzot függöny takarja el. A rajta olvasható szöveg idézet L. E.-től, egy olyan helyzetből, amelynek jelentőségét a tűz által elpusztított javak adják meg, és amely egyben a tűz észrevétlenségének legszélsőségesebb esete (háztűz). A szövegben megfogalmazott „egyértelműsödés” az előfeltétele az analógia-állításnak, ugyanakkor kiemeli azt is, hogy az egész folyamat oda és vissza is működik. Ehhez kapcsolódik szorosan a Csend című print (Csend, 2016, c-print) Sugár itt a Patyolat csomagolópapírján lévő sorminta hattyúját feketére színezve utal a feketehattyú-elméletre, amely a rendkívül valószerűtlen események közti összefüggések retrospektív megteremtésére vonatkozik. Vagyis arra az esetre, amikor az analógia a fordított irányba is működik (tenyér – levél – tűz), és amit egyszerűen csak sorsszerűségnek hívunk. A rendkívül valószínűtlen események referenciája itt sok minden lehet, például hogy a printen szereplő címek jobb alsó sarokban hivatkozott szerzői éppen ebben a sorrendben hatottak egymásra, de lehet maga a lakástűz is.

A két helyiség közti egyik átvezető elemnek tekinthető videomunka, a MUTE sorozat magyar darabja, (MUTE, 2005, videó). A sorozat több ország – Magyarország, USA, Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország és Románia – elnökjelöltjeinek választás előtti tévévitáját mutatja be hangsáv nélkül, felirattal. A politikusok így különböző, a művészeti közegbe helyezett vicceket mondanak egymásnak. A TV közvetítéssel egyfelől megjelenik a kiállításban a tűzhely központi helyét a huszadik század végére teljesen elfoglaló tömegmédium, a televízió. Másfelől ez a munka rávilágít arra, hogy a szöveg ¬– legyen az a cím, vagy utólag applikált felirat – mekkora erővel képes a figyelem kiváltására és elterelésére. Különösképpen igaz ez az olyan hangzatos, könnyen felfogható és szenzációsnak hangzó szószerkezetekre, mint „a tíz legnépszerűbb”, amely szerepel A tíz legnépszerűbb magyar politikus démonai, 2007 ( A tíz legnépszerűbb magyar politikus démonai, 2007, installáció) címében is, érzékletes referenciát társítva az alatta elterülő, életnagyságú, hungarocell-fejekből álló halomhoz.

A második részben foglal helyet a Láthatósági mellény Clarence Darrow-idézettel (2017) című munka is. Ha a figyelemirányítás hivatalos, vagy bevett eszközeit vennénk sorra, akkor a fényvisszaverő csíkkal ellátott biztonsági öltözetek az elsők között szerepelnének. A láthatósági mellény esete persze nem annyira egyszerű: használat közben sok esetben csupán azt jelzi, hogy ott van valaki. Az úton például csak a dupla fénycsík mutatja meg, hogy egy ember biciklit hajt, tereli a forgalmat, megy az iskolába stb. Hogy mi van a mellényre írva, általában szintén észrevétlen marad. Sugár munkája a brüsszeli Molenbeek negyedben megvalósult projekt, a Reports from Badlands keretében készült el és került be az ott lakók egy részének ruhatárába egy nyilvános akció után. A város legsűrűbben lakott kerülete no go zónának lett nyilvánítva, mivel a hatóságok azt a megvalósult és meghiúsult terrorista merényletek közös pontjának tartják. Erre a helyzetre reagál Sugár a civil szabadságjokokért is küzdő, híres-hírhedt Clarence Darrow egykori sztárügyvéd szövegével 1920-ból, miszerint szabadság csak abban az esetben lehetséges, ha mindenkor ügyelünk embertársaink szabadságára.

2. sejtés: Minden videó

Szintén átvezető lehet az első teremben található A felvétel lejátszás ( A pünkösdi múmia kibábozódik) című 1987-es munka, amely a falfestéshez hasonlóan tekinthető folyamatábrának. A Böröcz-Révész performanszokhoz készült összefoglaló vázlatrajzok modorában létrehozott rajz egy olyan, Sugárt akkoriban foglalkoztató témák közti asszociációs láncot ábrázol, amely mintha egy videomunka vízióját vetítené elénk. A négy tárcsára fűzött szalag, a tekerést érzékeltető csavarforma is ezt a képzetet erősíti, sőt a betekert múmia még a hordozó jelenlegi állagmegőrzési problémáit is tematizálja.

Ezzel összefüggésben kvázi-videomunkának tekinthető a többértelmű KIFUTÓ MODELLT HAJTOK feliratot viselő ready made ( On Postcontemporary, 2017, ready made) is, amely eredetileg a Beke László által, a Telep Galériában rendezett PostContemporary című csoportos kiállításra készült 2017-ben, annak kritikájaként. Sugár ott ezzel a művel vitatta a postcontemporary érvényességét, legalábbis abban az ő megfogalmazása szerint illiberális értelmében, amelyben a kiállítás koncepciójában szerepelt. Eszerint a postcontemporary az újdonságot elértéktelenítő posztmodern éra után egyfajta anakronisztikus modernista nosztalgiától hajtva, minden előtte történt esemény ellenére valami újat akar. A felirat emellett vonatkozhat szintén például a VHS-re, béta kazettára és egyéb mára elavult médiumra rögzített videómunkák nyersanyagának, meghajtójának és persze üzenetének időtállóságára.

A Zaj a rendszerben című munka (Zaj a rendszerben, 1997/99, objekt)(2) ebben a kontextusban értelmezhető a videóloop szobrászati megjelenítéseként. A középpontban itt is egy olyan modellként értelmezhető jeleség van, mint a műtrágya vagy a tűz: egy bonbontartó alumíniummal kiöntött negatívja. Az alapvetően csak tartófunkcióra tervezett tárgy a kiöntés révén építészeti makettszerű plasztikává válik, amely Sugár értelmezésében egy „spontán világmodell”. Talán a videószalag zajos részeit és annak minden lejátszáskori visszatérését jeleníti meg ez a kép, amely alapvetően szintén kívül esik a figyelem körén, olyannyira, hogy zavarként, hibaként definiáljuk. A plasztika mellett diagonálisan elhelyezett, egymással szembe fordított cseppek fekvő nyolcasként jelzik a végtelenített loopot, a zajos rész vissza-visszatértét.

A Zaj a rendszerben ugyanabban az alkotói periódusban készült, mint az Ultima Irratio (1998, installáció). Ultima Ratio Regumnak nevezték XIV. Lajos
legnagyobb ágyúját, amit az „érvelés” leghatásosabb és legutoljára tartogatott eszközének „becéztek”. Az előbbi munkákkal, különösképpen a MUTE-tal együtt kiállítva az installáció utalhat arra is, hogy a meggyőzés leghatásosabb eszköze mostanra a televízió lett, amely legalább olyan hatókörű, de talán kevésbé költséges fegyvernek bizonyult, mint a fegyveres fenyegetés. Az Ultima Irratio az építészeti modell léptékű bronzból kiöntött bonbontartóval és a mellette álló óriásinak tűnű fehér gömbbel persze önmagában nem kerülne összefüggésbe a televízióval, a tűzzel viszont annál inkább. A kiállítás végpontjaként az emberi szabadságjogok teljes eltiprásával járó, nehezen igazolható nukleáris világháború kitörését modellezi.

(1) fókusz – ‘gyújtópont’; ‘középpont’. – fókuszál: ‘fénysugarakat egy pontba egyesít’. Tudományos (mértani és fénytani) szakszó a latin focus (‘tűz, tűzhely’) nyomán, amely a fovere (‘melegít’) ige származéka.

(2) Akár ennek is lehetne a címe, hogy A felvétel lejátszás.

Mucsi Emese