Miklós Erdély

27 March – 22 April 2015

erdely_miklos_installation_view_4

Installation view with works of MIKLÓS ERDÉLY, Kisterem, 2015

erdely_miklos_installation_view_2

Installation view with works of MIKLÓS ERDÉLY, Kisterem, 2015

erdely_miklos_installation_view_3

Installation view with works of MIKLÓS ERDÉLY, Kisterem, 2015

kisterem_meghivo_erdely_miklos

Armageddon a Kisteremben

Erdély Miklós hét műve látható ma estétől 4 héten át a képíró utcai galériában.
[Bitumenkép], 1980, gipszlap kartonok között, bitumen, macesz, géz, kátránypapír, kréta, 58 x 58 cm, Btm 02
Feriék otthona, 1979-80, gipszlap kartonok között, bitumen, homok, üveg, fotó, macesz, olajfesték, 119×70,5cm, Btm04
(Acsás), 1980 körül, papír, bitumen, üveg, drót, 100,5 x 71 cm, Btm 16
Enyészpont, 1980 papír, grafit, viasz, spárga, bitumen, fűszálak, műanyag applikáció, 42 x 59,3 cm, Btm 17
Armageddon 6., 1982 fotókarton, grafit, zománcspray, aranyceruza, indigóapplikáció, bitumen ?, vegyes technika, 70 x 100 cm, Fst 17
Armageddon, 1982 (?) papír, grafit, olaj, pasztell, aranyceruza, vegyes technika, 70 x 100 cm, Fst 25
[Armageddon ?], 1983 ? papír, pasztell, grafit, tus, bitumen, vegyes technika, 70 x 100 cm, Fst 26

Több közülük az 1998-as műcsarnoki életműbemutató óta nem volt kiállítva, ezért is különösen fontos ez az alkalom. A művek a hagyatéki nyilvántartás alapján két csoportba tartoznak. Az anyaghasználat felől tekintve bitumenművek (négy kép), a tematika, a cím alapján Armageddon. Három kép.
Érdemes talán hozzátenni, hogy 40 művet sorol a nyilvántartás a bitumenképek közé, vagyis nem minden képet, melyek anyaga bitumen is: például az itt kiállított három Armageddon ilyen. E címhez/témához pedig eddigi ismereteink szerint 16 mű kapcsolható.
Érdemes hozzátenni azt is, hogy az anyaghasználat szerinti besorolás, bár talán furcsa, Erdély Miklós munkáinál lehet releváns. Ezt két, rövidesen itt idézni kívánt előadás részletei nyomán láthatjuk majd.
A bitumenképekként nyilvántartott és itt bemutatott négy mű közül háromhoz nem tudunk egyértelmű címet rendelni, legföljebb némi magyarázatot. Szőke Annamária írta a műcsarnoki kiállításhoz készített ismertetőjében: „Az Acsás kifejezés az „atomcsapás”-nak a katonaságnál használt rövidítése, a Feriék otthona felirat pedig az 1940-es évek egy emlékére nyúlik vissza, a „Feri-lét”-re, vagyis egy azonos nevű, állástalan szomszéd létmódjára, akinek az élete „maga volt a pokol”.
Újraolvasva Erdély Dániel családtörténeti esszéjét, utóbbi képpel kapcsolatban felmerül a pokol még egy bugyra is. „Mi kis életünk” – Árgus, 1991, idézem: „1907-ben ikergyermekeik születtek, Laci és Feri. Három év múlva világra jött Pista, aki apámon kívül az egyetlen életben maradt testvér volt a háború után.” Három név, testvérek, a holocaust áldozatai, kettőjüket meggyilkolták. Eszünkbe jut a szintén akkoriban készült, itt most nem látható Kontextus I. című rajz, (1980 -FS001) a „Pista” felirattal. A „Feriék otthona” szöveg vélhetően kapcsolatban áll a képre ragasztott üvegnegatívval (digitális reprodukcióját pozitívba fordítva: bajszos, fiatal férfi). A fekete szurok mint a sérülékeny üveg és a negatív-fotó-arc ragasztója, valamint a maceszdarab a felső sarokban a tragikus konnotációt alátámasztani látszik.
A két előadás, melyekre imént utaltam, a Bercsényiben tartott Előadás a kiállításról valamint a több mint egy évvel később, 1981 december 2-án az FMK-ban elhangzott Apokrif előadás egyik közös motívuma, hogy Erdély mindkettőben részeletesen szól a használt elemekről, anyagokról. Így a bitumen vonatkozásában a „kalcedoni zsinat határozatával” kezdődő előadás irányadó lehet. Miután elhangzott az ún. kalcedoni hitvallás szövege, az előadást így folytatta: „Most fölolvasom, hogy az alkalmazott anyagok milyen jelentéssel rendelkezhetnek. A kátránypapír: szigetelő papír. Téliesítésnél használják építkezésen. Űrjelentésű itt, eltemetettség – így föld jelentésű is –, halál, semmi. Keresztbe rakva két semmi: születés előtt és halál után, mint koordináta-tengely és a nemtudás keresztje.” Azután lejjebb (az egyéb anyagokkal kapcsolatos megjegyzésekre itt most nem térnék ki): „A kátránypapír nyilván az építészeti múltból származik. Ha körülnézünk egy építkezésen, rengeteg szomorú tárgyat látunk. Az egész építkezésnek van valami végtelen nehézkessége, ami a gravitáció legyűrésében mutatkozik meg. Ott az egyik legszegényebb anyag a kátránypapír, alig lehet észrevenni, de nagyon rányomja a bélyegét egy építkezésre.”
Szurok, kátrány, aszfalt, bitumen. Ezek néha keverednek, de ez most nem fontos. Mind sötét anyag. Áttérek a másik műcsoportra.
A hagyaték 14. számú füzete, melyet Erdély Miklós 1981 körül használt, több vázlatot tartalmaz, melyek közül néhány egyértelműen az Armageddon-képekkel hozható kapcsolatba. A jelzetek és egyéb adatok alapján mondható, hogy a képek 1980-83 között készültek. 1980-ból származik az első mű, amely már ezt a feliratot viseli, s a legtöbb képet Erdély 1982-re dátumozta.
Az Armageddonról mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy nem az időközben készült, divatos játékfilm vonatkozásában értendő itt, melyet az ugyancsak azóta készült Google az első hárommillió találatként mutat (a 33 millióból), hanem bibliai utalás. Egyetlen helyen szerepel, a Jelenések könyvében, az előtt a textus előtt, melyben a „hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre” és melyben elhangzik a szózat: „Meglett!” (Károli fordítás, Jel. 16.17.)
Amit „zsidóul Armageddonnak neveznek” (Jel. 16.16.), a jó és a rossz erői közötti végső ütközet helye vagy neve. Az ütközeten semmiképp sem valami akciófilm jövőbe projektált fantazmagóriáit kellene értenünk.
Sebők Zoltán Erdély képciklusáról és témájáról írott esszéjében (Jóvilág. A Bölcsész Index Antológiája, Budapest, 1984. 41-42) Hamvas Bélát idézi. A Kései művek melankóliája című szövegből kiemelt mondat akár az itt kiállított képekre (Fs 25-26) is vonatkozhatna: „Előbb lehúzza róla a szépséget, hogy recsegjen, és ha kopár, csak akkor jó.”
Az Armageddon eredetét tekintve biblikus téma, ez kétségtelen. Felmerülése szempontjából talán irányadó (az 1980-83 közötti dátumokat bekalkulálva), hogy Erdély két említett előadásának közös eleme a biblikus vonatkozás is. Az Előadás a kiállításról és az Apokrif előadás elolvasása után ez feltétlen szembetűnő. Az Apokrif előadás egy részlete: „A jelen előadással értelmezett akciómban a következő elemeket alkalmaztam: A Bibliát, 5 üveg különböző gyógyvizet: 2 üveg Parádit, 1 üveg Salvust, 1 üveg Igmándi keserűvizet és 1 üveg Ferencz József keserűt, 1 cserép szobanövényt és 1 feliratot.”
„A kalcedoni zsinat határozatából” kezdetű, a Bercsényi kollégiumban kiállított environmentje megnyitóján 1980 március 18-án tartott előadásának a legelején felolvasott idézet így kezdődik: „A szent atyákat követve egybehangzóan valljuk az egy és ugyanazon fiút és urunkat, Jézus Krisztust, aki tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben. Valóságos Isten és valóságos ember, értelmes lélekkel és testtel, egylényegű az atyával istensége szerint, egylényegű velünk embersége szerint. Mindenben hasonlatos hozzánk a bűn kivételével” (s itt most nem folytatom).
Hajdu István Kalcedon – a kétely, a kétség, a kettősség, a hármasság és a négyesség (Erdély Miklósról) vázlat című 1998-as írásában felhívja a figyelmet arra, hogy Erdély itt más szövegváltozatot használ, mint a Denzinger-kézikönyvben szereplő, (megjegyzendő, ott is két szövegváltozatot találunk: 148. 148a) s ebben igaza van. Az a szöveg, amit Erdély Miklós használt, szinte pontosan megegyezik – az apró eltéréseket magyarázhatja, hogy Erdély előadását magnófelvétel nyomán írták le, később – a Vidrányi Katalin Karl Rahner teológiája című tanulmányában található változattal, mely a Világosság 1979. decemberi száma mellékleteként jelent meg.
Az ember tragédiája nyomán honunkban ismerhető homouszion – homoiuszion vita felelevenítése helyett itt visszatérnék egy utalás erejéig az „Acsás” feliratú bitumenképre. Az Apokrif előadás egy részlete – az atomerőmű kérdésének a mai Magyarországon ismét aktuálissá vált problémaköre miatt is – tán épp ide / oda illik (kihagyásokkal idézem): „…a forradalmi mozgalmaknak, mint például az avantgárdnak is, kínosan tisztázatlan a viszonya a Bibliával, és pontosan azért, mert a forradalmi mozgalmak is igényt tartanak a jövőre, és tulajdonképpen a Biblia is az emberiség teljes jövőjére igényt tart. A kettő közötti szembesülés tehát elkerülhetetlen. […] a választáshoz mindenképpen hozzájárult az, hogy mikor ezt az akciót elterveztem, láttam a TV-ben azt a jelenetet, amint Reagan fölszáll az Utolsó ítélet nevű, atomháború esetére készített repülőgépre, amivel demonstrálta, hogy akik az atomhalál kérdésében döntenek, azok maguk nincsenek végzetesen veszélyeztetve. […] Ilyenkor nyúl az ember a Szentírás után, az után a mű után, ami szintén igényt tart arra a jövőre, ami most éppen veszélyeztetve van. Mikor levettem a polcról a szentírást – és ez mindig előfordul, másoktól is kérdeztem, és velük is így van, talán azért, mert a közepén van -, a Prédikátor könyvénél nyílt ki, aminél lehangolóbb, vigasztalanabb könyv szerintem nincs az egész Bibliában. […]a 10. részben találtam egy pontot, ami visszavezetett engem a szelídség koncepcióhoz, s ami az Utolsó Ítélet nevű repülőgéppel is összefügg valahogy. Így szól: “Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyd; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.” (Pr. 10:1)”
Közeledünk most már a végéhez. Az Armageddon témát szeretném itt, legalábbis jelzésszerűen értelmezni, s ez a két előadás közötti kapcsolatból talán áttételesen érezhető lesz. Az Apokrif előadásban Erdély elmeséli, mi történt a jelenleg reprodukció formájában Btm 10-es számon nyilvántartott bitumenművel, mely eredetileg a Bercsényi-beli installáció központi eleme volt. Mint azt fotók is mutatják, az Előadás a kiállításról épp ez előtt az ólomöntötte maceszépítmény előtt hangzott el. „Mikor bementem a szobámba, akkor a falamon volt a Bercsényi utcai kiállításon szereplő művem. Egy nagy kátránypapír keresztet csináltam és a közepére maceszt, zsidó kenyeret raktam, aztán forró ólommal leöntöttem kereszt alakban. Ennek a közepét kivágtam, és mivel máshol nem tárolható és különben is elég lényeges jel, a falamra szögeztem ki az ágyam mellé. Elég súlyos rajta az ólom meg a macesz. Tegnap bemegyek, és azt tapasztalom, hogy az ágyamon fekszik az egész, leszakadt a falról. Ettől azonnal szorongást kaptam, különösen, mert magam sem voltam biztos abban, hogy ilyen kritikusan vagy ennyire közvetlenül joga van-e egy embernek egyáltalán foglalkozni a Bibliával. Ugyanakkor akadtak olyan barátaim, akik azt mondták – amint visszahallottam –, hogy Erdély gúnyt űz a Bibliából és így csinál happeninget. Szinte úgy tűnt, hogy na, megérkezett az égi jel, mert leszakadt a kép.”
Az Apokrif előadás fontos pontján kerül említésre ez a történet, melyet a műegyetemi akció értelmezéséhez felhasznál. A szöveg így folytatódik: „Aztán leültem, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon hol követtem el hibát, mi a bűnöm. Egy ötletem támadt, legalább egy kicsit megmozdult az agyam, mert ezt valahogy nem gondoltam egészen végig. Azt kapiskáltam, amikor elhatároztam, hogy milyen akciót csinálok, hogy a gyógyvizet azonosítottam a Bibliával. Ez már maga egy mágikus eljárás. Abban az esetben, ha én a gyógyvizet nyilvánvalóan azonosítom a Bibliával, akkor amit a gyógyvízzel teszek, azt tulajdonképpen a Bibliával teszem.”
A teljes gondolatmenetet nem idézem, mivel az előadás elérhető, elolvasható, meghallgatható, csupán amire az Armageddon jelentése szempontjából még felhívnám a figyelmet: „Az a furcsa, ami egy kicsit nyomasztott, hogy mivel parádi vizet is csapdostam, az egész teremben hirtelen kénszag kezdett áradni, ami tudjuk, hogy az ördögnek a jellegzetes illata. Visszagondoltam arra, hogy milyen, mindenki által finomnak talált illat volt az, amikor a maceszt leöntöttem azzal a forró ólommal és sült kenyérszag töltötte meg a termet. Mennyivel emberibb és kedvesebb szag volt az, mint ez a parádi vízszag.”
S hogy ahhoz a teremhez, ahol a műegyetemi akció (melyet az Apokrif előadás később értelmez) 1981. november 25-én megtörtént, hogyan köthető az ördög kénköves lehellete, az is kiderül a szövegből: „… szerencsésnek találtam, hogy a műszaki egyetemi környezetben kellett előadnom. Először azt mondták, az R épület, de az nem lett volna olyan érdekes. Ám hogy pont egy sivár tanteremben történt mindez, ahova magam is jártam mint építész, sőt emlékszem, hogy pánikban rajzoltam az épület szerkezettani jegyzeteket – borzadályosan jólesett, hogy éppen gyógyvizeket dobáltam a katedrán. Annak a diáknak, aki valaha ott szorongott a padsorokban. Ugyancsak tetszett nekem az a viszony, amiben a Biblia vagy akár a Prédikátor könyvének ez a realista, de nem racionalista magatartása ütközik a Műszaki Egyetemnek ezzel az ultraracionalista szellemével, ami a folyosókon érződik. Ugyanakkor más oldalról is érintkezik a Bibliával, mert a Műegyetemnek volt egy antiszemita hangulata. És nagyon meg tudom érteni, hogy mondjuk a 20-as évek aktuális kereszténysége miként merült ott föl. Antiszemita ajtókat láttam ott mindig, és azt, ahogy az ébredő magyarok ott jöttek,[és] valahogy úgy éreztem, hogy ezzel is valamiféle finom kapcsolatba kerül ez a helyzet…”

Peternák Miklós / Erdély Miklós Alapítvány

Bitumenművek

Erdély Miklós oeuvre-jében a Btm („bitumenmű”) kód alatt jelenleg negyven művet tartunk számon, amelyek 1979 és 1981 között készültek. A bitument bőségesen vagy nagyobb mennyiségben hordozó, tartalmazó bitumenképek mellett e csoportba tartoznak egyes, ebben az időszakban készített kollázsai is, amelyeken a bitumen csak részelem, vagy teljesen hiányzik, ám az anyaghasználat miatt mégis a bitumenképekkel hozhatók összefüggésbe. A bitumenművek között papír-, gipszkarton- és kátránypapír-alapú munkák egyaránt találhatók. A bitumenművek hasonló vagy azonos anyagokból állnak, mint az ebben az időben egy-egy alkalomra összeállított nagy méretű environmentek, mint például az 1980-as Südstrand (Wilhelmshaven), A kalcedoni zsinat emlékére (Bercsényi Kollégium), vagy az 1983-as Bitumentorta (Genova) és az 1984-es Hadititok (eredetileg: Bécs, jelenleg: KMM – Ludwig Múzeum Budapest). A kátránypapírt, a bitument, az üveget, a maceszt, vagy az indigópapírt Erdély gyakran használta, és az A kalcedoni zsinat emlékére című művéről tartott előadásában (Előadás a kiállításról) hosszabban beszélt anyagválasztásának okairól, illetve az egyes anyagok jelentéséről. Ugyanakkor nem könnyű feladat ebből az „anyag-ikonográfiából” kiindulva értelmezni az egyes bitumenműveket, amelyek egy részének a címét nem is ismerjük. A művek címének ismerete sem könnyíti meg azonban minden esetben a jelentéstulajdonítást – összetett anyag- és jelentésmontázsokról van szó, ahol „jelentéskioltással”, önmagáért való, érzéki anyag-tanulmánnyal, úgynevezett „Koll-montázs”-okkal, szándékos „art poverás” megoldásokkal, és filozofikus kor-reflexiókkal egyaránt találkozhatunk. A Kisteremben a kettes számú Bitumenkép mellett három bitumenmű látható. Az Acsás címében és a mű feliratában is olvasható kifejezés az „atomcsapásnak” a katonaságnál használt rövidítése, amelyet Erdély fia, Dániel révén ismert meg (a mű legutóbb, 2006-ban a Láthatatlan Atom című kiállításon szerepelt a Centrális Galériában). A Feriék otthona felirata az 1940-es évek egy emlékére nyúlik vissza, a „Feri-lét”-re, vagyis egy azonos nevű, állástalan szomszéd létmódjára, akinek az élete „maga volt a pokol”. Az Enyészpont elkoszolódott papírján grafitfirka, viasszal és bitumennel rögzített (kifeszített) spárga, fűszálak, és műanyag szám-applikáció látható. A számsor jelenléte miatt a mű Erdély nyolcvanas évekbeli „számos” vagy „matematikai” festményeivel is összefüggésbe hozható, amelyeken az „1” (egy) gyakran előfordul különböző formációkban. Az Enyészpont esetében az egyesek között kisebb vonalak, majd – jobb felé haladva – fordított vesszők találhatók, végül egy kettes és egy hármas (utóbbi egy „ponttal” félig-meddig nyolcassá téve), a legvégén pedig három lebegő vessző. A számsor végtelenbe futó törtként is értelmezhető, amely a spárgával jelzett horizontvonalon helyezkedik el. Az Enyészpont tehát egyfajta tájkép, amelyen perspektivikus ábrázolásból jól ismert enyészpont (illetve enyészpontok) konkrét anyagok formájában, tájépítő elemként vannak jelen. A matematikai-geometriai jelek („elvontság”) és a képalkotó anyagok hasonló jellegű kombinációja Erdély műveinek egyik fontos jellemvonása a nyolcvanas években.
Bitumenképet Erdély életében egyetlen magyarországi kiállításon sem állított ki. Az 1980-as Künstler aus Ungarn című wilhelmshaveni kiállítás katalógusában több bitumenkép reprodukciója megjelent, és épp az ez alkalomból Maurer Dóra által készített fotók és diapozitívek alapján ismerjük e művek közül azokat, amelyek efemer jellegük miatt elpusztultak (Jeremiáda, Sokasodjatok, Elátkozott anyagbőség). Erdély Miklós hagyatékában ezek a könnyen egymáshoz ragadó, törékeny művek igen rossz állapotban maradtak fenn, némelyikük csak töredékesen. Egyes darabok azonban részben vagy teljesen restaurálhatóak, konzerválhatóak voltak, s e munkálatok eredményeként az 1998-as műcsarnoki életmű-kiállításon láthatott a közönség e műcsoportból egy nagyobb összeállítást. Hazai múzeumban csupán egy bitumenkép található, az Autópályáról a túlvilágra (Janus Pannonius Múzeum, Pécs). A cím Hajas Tibor halálára utal, s ez esetben az autópálya aszfaltja a bitumennek a túlvilágra utaló jelentésével van összefüggésben. A legnagyobb számban a genti Stedelijk Museum voor Actuele Kunstban vannak bitumenművek, amelyek nagy részét, pár embert leszámítva, eddig még senki nem láthatta.

Szőke Annamária / Erdély Miklós Alapítvány

Armageddon-képek

Jelenlegi ismereteink szerint 16 munka köthető ahhoz a témacsoporthoz és címhez, melyet legegyszerűbben Armageddon-sorozatnak nevezhetünk, bár egyáltalán nincs sorozat jellegük (14 képről biztos, kettőről kisebb-nagyobb valószínűséggel állítható, hogy e sorozat része). Egyes képek – elképzelhető, hogy utólag – sorszámot kaptak (a legmagasabb az eddig ismert képeknél a 14., de van két 3. is), de a sorszámozás nem fedi a készülés időbeli egymásutánját. A 14. számú füzet, melyet Erdély Miklós 1981 körül használt, több vázlatot tartalmaz, melyek közül néhány egyértelműen e képekkel hozható kapcsolatba. A jelzetek és egyéb adatok alapján elmondható, hogy e képek – így a tematika (cím) is – 1980–1982 között keletkeztek.
Az Armageddon névvel a Bibliában egyetlen helyen találkozunk, János apostol mennyei jelenésekről való könyvében („Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.” Jel. 16. 16. Károli Gáspár ford.). Ez a Megiddo városánál lévő hegy neve, Jezréel síkságának déli részén, ahol Isten seregei és az Antikrisztus közti végső csata zajlik. Megiddo város a Gáza – Damaszkusz közötti útvonalon volt, vagyis a tengerpart és síkság összeköttetését biztosító közlekedés érintette.
Az Armageddon-képeknél gyakori, hogy a képen látható formákat – nagyobb léptékű leképezés eredményeként – egy táj elemeinek tekinthetjük. Így eszünkbe juthat a Holt- tenger, az aszfalt-tó, a bitumennek egy, a régebbi magyar nyelvben földszuroknak vagy – épp e lelőhely miatt – zsidószuroknak is nevezett fajtája, ahol az aszfalt természetes állapotában található meg. Erdély e tényeknek minden bizonnyal tudatában volt, mint ahogy annak is, hogy a ma elsősorban útburkolásra vagy építkezésnél használt aszfalt a festészetben ugyancsak ismert volt, míg a 19. század végén ki nem ment a divatból. A romlékony és az idők során sötétedő lazúrfesték (gondoljunk Munkácsy Mihály képeire) mellett még egy jelentős eset ismeretes, amikor az aszfalt használata lényeges a képkészítésnél: Niépce kísérletei a fotográfia és a sokszorosítás területén. Itt az oldott aszfalt fény hatására változó tulajdonságát használják ki. Mindazonáltal Erdély munkáiban az aszfalt először mint anyag: fekete, csillogó, halmazállapotát hő hatására változtató massza jelenik meg (installációk, bitumenképek), s itt, az Armageddon-képeknél válik rajzolásra, később, oldott és más anyagokkal kevert formában pedig festésre alkalmas anyaggá.

Peternák Miklós / Erdély Miklós Alapítvány