Little Warsaw: Printing Conversation

07 April – 27 May 2017

littlw_warsaw_installation_view_2017_small

Installation view with works of LITTLE WARSAW, Kisterem, 2017

little_warsaw_installation_view_2017_3_small

Installation view with works of LITTLE WARSAW, Kisterem, 2017

little_warsaw_installation_view_2017_2_small

Installation view with works of LITTLE WARSAW, Kisterem, 2017

lw_drop_2016_acrylic_photograph_53,9x43,7_small

Little Warsaw: Drop, 2016

acrylic on photograph, 53,9x43,7 cm

lw_mapping_component_2017_steel_34,5x14_small

Little Warsaw: Mapping Component, 2017

steel, 34,5x14 cm

lw_emotional_sequences_2017_polypropylene_88x14x3_small

Little Warsaw: Emotional Sequences, 2017

polypropylene, 88x14x3 cm

lw_sadness_2017_sheet_film_24x18_small

Little Warsaw: Sadness, 2017

sheet film, 24x18 cm

lw_reliance_2017_painted_wood_34x34x34_small

Little Warsaw: Reliance, 2017

painted wood, 34x34x34 cm

lw_sighting_2017_relief_print_61,2x73,2_small

Little Warsaw: Sighting, 2017

relief print, 61,2x73,2 cm

kis_varso_meghivo

In recent years, Little Warsaw have undertaken a manifold investigation of the art object as a complex system of codes, conventions and signifiers used as a form of dialogue between the artist and the public. This dialogue centres on the “technical reproducibility” of the artwork, or to be more precise, of the artists’ ideas, and is expanded to encompass the most diverse range of techniques (including rare and outdated ones, and even those invented as a result of the artists’ own experiments) as well as technical experts from most diverse fields. Taking inspiration from similar experiments by the Bauhaus, and reanalysing structuralist theories, they deconstruct the artwork into its most fundamental components: form, colour and material. One of the key roles in their investigations is played by the wide-ranging theories and techniques of the printing industry – after all, the most important means for communicating art, apart from exhibitions, are the increasingly accurately replicated images produced by the printing industry.
In the case of Little Warsaw, reproductions of artworks can also lead their own lives: a photo trouvée of an old memorial plaque can prompt both the notions of student life that are preserved in the collective memory and personal recollections from school; it can also conjure up one of the early works by the artists, titled Qualities, presented at the Berlin Biennale in 2001, showing schoolboys with downcast eyes (Drop, 2016). Techniques and terminologies borrowed from the printing industry, meanwhile, are present in the latest works by Little Warsaw, which go far beyond reproductions of images. The four basic colours used in the printing industry – cyan, magenta, yellow and black (CMYK) – make up the wooden spheres that build up into a pyramid, reminiscent of teaching materials or spatial logic puzzles (Reliance, 2017); turning to the age of analogue printing, the typeface becomes a source of material for artistic communication that can be reutilised, rearranged and reinterpreted ad infinitum (Ways of Telling, 2017). Also co-opted from the printing industry, the typometer – a ruler used for measuring the size of letters and the distance between them –, when used as a photogram, is not only a reproduction of itself, but also an instrument to facilitate objective conversation about art (Tidal Wave, 2017).
The transcendental registers of perception, of internal imaging, of inner vision, are summarised in an infinitely simplified explanatory diagram: out of the intersecting square fields of vision in the linocut, different interconnecting and criss-crossing meanings and readings become discernible (Sighting, 2017). The same almost technicist objectivity is maintained by the artists when they observe their own role. Their motivations and emotions are tabulated in a virtually dimensionless, transparent chart (in this case, developed on film), in which the dichotomies of inside/outside, visible/invisible and spoken/unspeakable appear as an interplay of interchangeable geometric patterns (Sadness, 2017).
Their artistic practice is not confined to such minimalist gestures, for the artists also incorporate everyday objects into their research, transforming them into motifs and forms, and discovering within them the structures that constitute an artwork. An old family bookcase can therefore mutate into a sculpture, as a spatial construction of intersecting straight lines (Tuileries Garden, 2016). The modernist Budapest church tower, which functions as a signpost by which to navigate one’s way through the cityscape, takes on a life of its own as a meticulously finished minimalist sculpture, lathed from a cylinder of steel (Mapping Component, 2017).
The latest works by Little Warsaw question our understanding of how artworks are made, overturn the conventions of traditional formats of display, and undermine our preconceptions about art as a visual language.

Katalin Székely

Az elmúlt években a Kis Varsó sokrétű kutatásba kezdett, melyben a műtárgyat, mint a művész és a nyilvánosság közötti párbeszédben alkalmazott kódok, konvenciók és jelek bonyolult rendszerét vizsgálják. Ez a párbeszéd a műtárgy, pontosabban a művészek elképzelésének „technikai reprodukálhatósága” körül forog, és amelyet a legkülönfélébb ritka, idejétmúlt vagy éppen általuk kikísérletezett ipari technikákra és hozzáértő szakemberekre is kiterjesztenek. A Bauhaus ezirányú kísérleteiből merítve és a strukturalista elméleteket újraértelmezve dekonstruálják, legalapvetőbb alapelemeire: formára, színre és anyagra bontják a műtárgyat. Vizsgálódásaikban kitüntetett szerepet kapnak a legkülönfélébb nyomdaipari elméletek és technikák – hiszen a művészet kommunikációjának a kiállítások mellett éppen a nyomdaipar által egyre tökéletesebben előállított képek a legfontosabb médiumai.
A Kis Varsónál a műtárgy-reprodukciók is önálló életet élhetnek: egy régi plakettről készült talált fotó mozgósíthatja a kollektív emlékezetben őrzött, diákságról alkotott képzeteket és személyes iskolai emlékeket egyaránt, ahogy megidézheti a művészek egyik korai, a 2001-es Berlini Biennálén bemutatott munkáját, a lesütött szemű iskolásfiúkból álló Qualitiest is (Drop, 2016). A nyomdaiparból átvett technikák és terminusok azonban a kép-reprodukciókon messze túlmutatva jelennek meg a Kis Varsó legújabb munkáiban. A nyomdaipari alapszínek: a cián, magenta, sárga és fekete (CMYK) alkotják az oktatási segédeszközökre vagy térbeli logikai játékra emlékeztető, gúlaként egymásra épülő fagömböket (Reliance, 2017); az analóg nyomtatás korszakából származó alap-betűkészlet pedig éppen a művészi kommunikáció végtelenségig kiaknázható, újrarendezhető és átértelmezhető forrásanyagává válik (Ways of Telling, 2017). A szintén a nyomdaiparban használatos vonalzó, a betűk nagyságát, egymáshoz viszonyított távolságát mérő tipométer fotogramként nem csak saját maga reprodukciója lesz, hanem a művészetről való tárgyilagos beszédmód eszköze (Tidal Wave, 2017).
A percepció, a belső képalkotás, belső látás transzcendentális regisztereit egy végtelenségig leegyszerűsített magyarázó ábrában foglalják össze: a linómetszet egymást metsző négyszögesített látómezőiben egymást keresztező jelentések és olvasatok rajzolódnak ki (Sighting, 2017). Ugyanezzel a szinte technicista tárgyilagossággal figyelik saját szerepüket is. Motivációikat, érzelmeiket egy szinte dimenziók nélküli, transzparens (síkfilmre nagyított) szemléltető-ábrába foglalják, ahol a kint és a bent, a látható és a láthatatlan, a kimondott és a kimondhatatlan felcserélhető geometrikus mintázatok játékaként jelenik meg (Sadness, 2017).
Művészi gyakorlatuk azonban bőven túlmutat ezeken a minimalista gesztusokon: a művészek hétköznapi tárgyakat is bevonnak kutatásukba, motívummá és formává változtatva azokat, felfedezve bennük azokat a struktúrákat, amelyek a műtárgyak sajátjai. Egy régi családi könyvszekrény így válhat szoborrá: egymást metsző egyenesek térbeli konstrukciójaként (Tuileries Garden, 2016). A városképben irányjelzőként is működő modernista budapesti templomtorony pedig így lesz önálló életet élő, acélhengerből kiesztergált, végtelen finoman megmunkált minimalista szobor (Mapping Component, 2017).
A Kis Varsó új művei megkérdőjelezik a műalkotások készítésével kapcsolatos elképzeléseinket, felülírják a hagyományos műtárgy-bemutatási módokat és aláássák a művészetről mint vizuális nyelvről való felfogásunkat.

Székely Katalin