Katalin Káldi: Man with Hammer

7 – 10 June 2016

installation_view_1

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2016

installation_view_2

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2016

installation_view_3

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2016

installation_view_8

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2016

two_cylinders_2016_oil_canvas_30x40

KATALIN KÁLDI: Two Cylinders, 2016

oil on canvas, 30x40 cm

three_turbulences_2016_oil_canvas_40x40

KATALIN KÁLDI: Three Turbulences, 2016

oil on canvas, 40x40 cm

four_cylinders_yellow_2016_oil_canvas_40x80

KATALIN KÁLDI: Four Cylinder (Yellow), 2016

oil on canvas, 40x80 cm

four_cylinders_red_2016_oil_canvas_40x80

KATALIN KÁLDI: Four Cylinder (Red), 2016

oil on canvas, 40x80 cm

Kaldi-Katalin_2-meghivo

Káldi Katalin mozaik művekkel, fotós munkákkal, szobor installációkkal is tarkított, még lezáratlan életműve alapvetően festői életműként kezelendő. Ennek ellenére a festészettörténet céljáról és legnagyobb vívmányáról, a centrális és bizánci perspektívák által létrehozható térillúzióról már a legelső pillanatban lemondott. Ez azon túl, hogy közel engedi a táblaképeket a monokróm festészet tradíciójához, egyben redukált közeget is teremt a megfestett jelenségek lényeglátásához. A sűrű textúrájú, homogén felületekre festett figuratív kompozíciók pedig kivétel nélkül rövidülésben, fény-árnyék dialógusok keresztmetszetében jelennek meg, és ez az eligazodási pontok nélküli egyneműségben lebegtetett térbeliség teremti meg a vásznak alapfeszültségét. Káldi nem ábrázoló festészet mögé rejtett nagyon is ábrázoló tárgyfestészete a térhomogenizálás mellett a rheinhardti monokrómia analitikus szemléletét ugyan megtartotta, de azt a képtárgy körülményeiről a képpé tett jelenségek vég nélküli megfigyelésére irányítja. Mindezt összegezve talán nem téves állítás, hogy az 1996 és 2015 között készülő munkák több szálon kötődnek a csendélet és a tárgyfestészet, mint az első pillanatra megkerülhetetlennek tűnő monokróm festészet tradíciójához. De legalább ennyire fontos előképet jelent Káldi számára a hazai és nemzetközi neoavantgárd és konceptuális művészeti hagyomány, valamint a festészettől eltérő médiumok tradíciója, amelyeket ismer, követ és referenciaként gyakran hivatkozik is rájuk.

Káldi legkorábbi olaj-vászon felületeit az egyszerű szimmetria által szerkesztett képi rend határozza meg, de az évtizedek során ennek az alap szerkesztési módozatnak a minduntalan át- és újrahangolását követhetjük nyomon. A fáradhatatlan szabályalakítási folyamatnak köszönhetően a képterek az egyszerű szimmetriától a rendezett esetlegességen és barokkos tobzódáson át eljutnak az összetett csoportszimmetria bonyolult formációjáig. Ennek a folyamatosan alakuló rendszerkesztési metódusnak az eredménye, hogy a legkedvesebb alapformákat (súlyzók, vasalók, gömbök, kések, hengerek) időről időre viszontlátjuk a képfelületeken, de mindig más és más rendszer építőelemeiként. És amikor úgy tűnik, hogy az adott figurával Káldi már az összes lehetséges formációt lejátszotta, s újabb játékossal újabb sorozatot indít, akkor néhány év elteltével egy következő sorozat szereplőjeként, már újabb szabály szerint koordinálva ismét a letűntnek gondolt figuráé lesz a főszerep. A folyton alakuló szabályok mentén működtetett tudatos vagy tudattalan ciklikusság a gyakran szerepeltetett tárgyak jellemrajzának tökéletes ismeretét adják számára, s feltehetően mára már egyetlen olyan festői körülmény sem elképzelhető, amelyben ne tudná tökéletes pontossággal előre meghatározni, hogy az évtizedek óta (meg) figyelt tárgyak hogyan tudnak és fognak viselkedni egy általa meghatározott, de még el nem játszott szabály törvényszerűségei közben.

Zsikla Mónika