Júlia Vécsei: Presence

05 December 2018 – 18 January 2019

júlia_vécsei_installation_view_kisterem_2018_1

Installation view with works of JÚLIA VÉCSEI, Kisterem, 2018

júlia_vécsei_installation_view_kisterem_2018_2

Installation view with works of JÚLIA VÉCSEI, Kisterem, 2018

júlia_vécsei_installation_view_kisterem_2018_3

Installation view with works of JÚLIA VÉCSEI, Kisterem, 2018

júlia_vécsei_installation_view_kisterem_2018_4

Installation view with works of JÚLIA VÉCSEI, Kisterem, 2018

júlia_vécsei_installation_view_kisterem_2018_5

Installation view with works of JÚLIA VÉCSEI, Kisterem, 2018

júlia_vécsei_installation_view_kisterem_2018_6

Installation view with works of JÚLIA VÉCSEI, Kisterem, 2018

júlia_vécsei_installation_view_kisterem_2018_7

Installation view with works of JÚLIA VÉCSEI, Kisterem, 2018

júlia_vécsei_installation_view_kisterem_2018_8

Installation view with works of JÚLIA VÉCSEI, Kisterem, 2018

júlia_vécsei_presence_3_2018_japanese watercolour_pen_pencil_paper_29,7x42cm

JÚLIA VÉCSEI: Presence, 2018

Japanese watercolour, pencil, pen, paper

júlia_vécsei_presence_14_2018_pen_pencil_japanese watercolour_paper_29,7x42cm

JÚLIA VÉCSEI: Presence, 2018

Japanese watercolour, pencil, pen, paper

júlia_vécsei_presence_22_2018_japanese watercolour_ink_paper_42x29,7cm

JÚLIA VÉCSEI: Presence, 2018

Japanese watercolour, ink, paper

júlia_vécsei_presence_21_2018_japanese watercolour_pencil_pen_paper_29,7x42cm

JÚLIA VÉCSEI: Presence, 2018

Japanese watercolour, pencil, pen, paper

vecsei_julia_kisterem_invitation_2018_small

Az idő múlását egymást követő eseményeken keresztül érzékeljük. Ha a körülöttünk zajló események megállíthatatlanul követik is egymást, gondolatban még mindig lehetünk a múltban vagy éppen a jövőben. De mikor vagyunk a jelenben? Észlelhető-e egyáltalán a jelenlét állapota? Vécseit régóta foglalkoztatja az idő és az érzékelés kapcsolata. Utólagos c. rajzsorozatában (2010) az emlékezés változékony, kiszámíthatatlan mechanizmusait vizsgálta. Jelen kiállítás anyaga folytatása a Kisterem Realitás gyakorlatok c. kiállításán bemutatott Idővonal rajzoknak (2016), melyeken a vízszintes tengely köré szerveződő absztrakt formák az óramutató fázisait idézik. A Jelenlét sorozat (2018) képmezői a vízszintes tengely megtartása mellett függőleges irányba mozdulnak el. A korábbi grafikákról ismert letisztult formák – mint a gömb, a kör vagy a vonal – anatómiai keresztmetszetekkel egészülnek ki. Egy-egy rajzon a japán gyöngyház akvarell lazúros, fénnyel játszó felületei fokozzák a bizonytalan helyzetű absztrakt és figurális formák kibillenésének lehetőségét. A vízszintes, függőleges és átlós irányú vonalak összessége alkotja azt a hálós szerkezetet, amit Vécsei az installációkon keresztül kiterjeszt a térbe is. A fa-, gipsz- és szilikon lapok monoton mintázata az óramutató tizenkét fázisát ismétli, azonos nyomvonalon halad sorról sorra. Gerincoszlopa tengelye mentén az óramutatóéhoz hasonló pályán mozog az emberi test is; éjszaka a vízszintes-, nappal a függőleges tengelyhez közelít. Bár az időháló egységei változatlanok, a monotonitás mégis megtörik: a gipsz-szilikon installáció (Fragmentum) helyenként megrepedt mintázata negatívból pozitívba fordul, a fa munka (Egy nap) huszonnégy órányi egységét finoman megbontja szabálytalan hullámokba rendeződött erezete. Vécsei precízen ábrázolja az állandóság relatív természetét és a kizökkent idő megragadásával láthatóvá teszi a jelenlét rejtett struktúráit.

Varga Lili

We perceive the passing of time through sequent events. Even if events around us follow each other inevitably, in our minds we can always stay in the past or in the future. But when are we in the present? Can the state of being present be perceived? The relationship of time and perception has been concerning Vécsei for a long time. In her drawing series entitled After Effect (2010) she explores the changing, unpredictable mechanism of remembrance. The material of the present exhibition is the continuation of the Timeline drawings (2016) displayed in Kisterem Gallery’s show Reality Exercises, in which the abstract forms around the horizontal axis refer to the phases of the clock-hand. The picture fields of the Presence series (2018) keep the horizontal axis but in the same time shift in a vertical direction. The clean forms known from earlier graphics – like the orb, the circle or the line – are completed with anatomical sectional drawings. In each drawing the luster-like, gleaming surfaces of Japanese pearlescent watercolor increase the possibility of tilting of the abstract and figural shapes of uncertain state. The horizontal, vertical, and diagonal lines create the reticular system that Vécsei spreads into space through the installations. The monotonous pattern of the wooden, plaster and silicon panels repeat the twelve phases of the clock-hand, advancing on the same track from line to line. The human body moves similarly to the clock-hand around its spine; it approaches the horizontal axis during the night and the vertical during the day. Although the units of the time net are constant, monotony gets broken: the here and there crackled design of the plaster-silicon installation (Fragment) turns from negative into positive, the wood piece’s (One Day) unity of twenty-four hours gets upset by its network organized into asymmetrical waves. Vécsei precisely depicts the relative nature of permanence, and by tackling time out of joint she makes hidden structures of presence visible.

Lili Varga