György Jovánovics: Photographic works between 1970 and 1978 – “…the reflection of reality on reality”

14 February – 16 March 2008

A munkák fényképezőgéppel értelemszerűen fényképekhez legalábbis hasonlító műveket jelentenek. Az sem mindig egyértelmű, ki nyomta meg az exponáló gombot.
A Kisterem-ben rendezett kiállításomon vannak fényképek, fényképinstallációk, amelyeket én exponáltam, van, amelyet más. Profi (Roboz László), vagy amatőr (Erdély Miklós). De olyan munka is van, amely nem fénykép, hanem inkább fényképezőgép (a „Kartauzi HASSELBLAD”). A néma fényképezőgép és a beszélő hokedli nem véletlen találkozása a Kisterem padlóján.
A képek között vannak könnyedek, vidámak (vagy annak tűnők), de vannak mélyen és többszörösen tragikusak is. Nem csak a hangulatuk tragikus, hanem a képek (vagy a negatívjuk) sorsa is. Általában az összes kép technikai értelemben épp csak hogy létezik…
A legtöbb negatív nem fellelhető, és csak egyetlen, törékeny, sérült papírkép maradt meg.
A legfontosabb képek –amelyekért ezt a kiállítást mindenképpen meg akartam rendezni most –egy tragikus halál okán örökre elveszni látszottak. A VALÓSÁG TÜKÖRKÉPE A VALÓSÁGON (1976) című sorozatom darabjait még, ahogy kell, a Liza Wiathruck képregényem darabjaival együtt állította ki a rendező a Műcsarnok/Ernst Múzeum Más-kép című kiállításán majd 20 éve. Ugyanis ezek a képek magyarázzák-értelmezik azon képeket – látványegzisztenciájuk lényege szerint. Az akkori kiállítás bontása után nem hoztam el a képeimet (a képregény visszakerült a Nemzeti Galériába), a rendező előbb műcsarnoki dolgozószobájában, majd otthon őrizte nekem… Váratlan és tragikus halála után csak évekkel mertem közvetítő útján kerestetni hagyatékában ezeket, próbálkozásom azonban nem járt sikerrel. És sajnos a különleges, egyedi technikával készült képek apró, alig bélyegnagyságú síknegatív lapocskáit sem találtam sehol.
A keresésnek azonban mostanában még egyszer elszántan nekifogtam, amikor meglepetve megtudtam, hogy egy fiatal kolléga 23 évvel az én művem keletkezése után megtévesztően hasonló ötletet valósított meg (1 x 1 óriásplakát projekt, Lövölde tér, 1999). Anélkül, mint megtudtam tőle, hogy az én munkáimat ismerte volna, megvalósította a VALÓSÁG FÉNYKÉPE A VALÓSÁGON (helyesebben VALÓSÁG ELŐTT) verziót.
A két mű formálisan szinte azonos, képontológiai jelentése (jelentősége) alapján azonban döntően különbözik.
Minderről Passuth Krisztina születésnapjára összeállított kötetben egy tanulmányból értesültem. Az is kiderült, hogy nem csak a fiatal kolléga, hanem az ő művét kimerítően elemző művészettörténész figyelmét is elkerülte a korábbi mű. Igy témájának egy árnyaltabb elemzése elmaradt.
Végül egy skatulya mélyéről meglepő módon előkerültek a negatívok. (A képek mai színes technikával lettek újra nagyítva, Gadányi György munkája.)
Miközben ezeket a képeket hosszú időn át céltudatosan kerestem, más, rég elfeledett és eddig még soha ki nem állított dolgokat találtam mellékesen. Itt most ezek is láthatóak.
A kiállítás maga egy képregény is. Mint egy illusztrált kódex, nézhető és olvasható balról jobbra. A Kisteremben is kép, a képekhez tartozó szöveg, képmagyarázat, rövidebb-hosszabb esszé követi egymást.

Jovánovics György