Katalin Káldi: Heat

16 January – 23 February 2018

1_katalin_kaldi_heat_installation_view_2018_1

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2018

2_katalin_kaldi_heat_installation_view_2018_4

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2018

3_katalin_kaldi_heat_installation_view_2018_6_2

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2018

4_katalin_kaldi_heat_installation_view_2018_3

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2018

5_katalin_kaldi_heat_installation_view_2018_7

Installation view with works of KATALIN KÁLDI, Kisterem, 2018

6_katalin_kaldi_testek_sebessege_II_2017_olaj_vaszon_80x80

KATALIN KÁLDI: Velocity of Objects II., 2017

oil on canvas, 80x80 cm

7_katalin_kaldi_heat_2017_plaster_48x56.5cm_unique

KATALIN KÁLDI: Heat, 2017

plaster, 48x56,5 cm, unique

8_katalin_kaldi_efficiency_2016_oil_on_canvas_60x120

KATALIN KÁLDI: Efficiency, 2016

oil on canvas, 60x120 cm

9_katalin_kaldi_one_2016_oil-on-canvas_40x50

KATALIN KÁLDI: One, 2016

oil on canvas, 40x50 cm

kaldi_final_150dpi-01

Káldi Katalin munkásságát műfaji kategóriákra való bontás nélkül, egészében érdemes szemléli, hiszen egységében bontakozik ki művészetének médiumtól független konceptuális jellege. Bár legújabb festményein a korábbi szelídebb vásznakhoz képest szembetűnő az erőteljes vörös és sárga színvilág, a hangsúly azonban továbbra is a minden alkotására jellemző renden, a dolgok egymáshoz való viszonyán van. Ez a rend azonban kiegészült egy fontos új minőséggel: a dinamikával, a dinamikussággal.
A régebbi munkák csendéletre jellemző nyugalma, a tárgyak statikus csoportja jól modellezte a rendszerteremtés igényét. Ezekhez hasonlóan az aktuális kiállítási anyagról is elmondhatjuk, hogy egy homogén alapsík felett egynemű tárgyak vagy formák helyezkednek el. Fontos különbség azonban, hogy a dinamikusság által ezeknek a képeknek a renden túl, mintha valamilyen szándéka is lenne.
A festményekben tetten érhető alkotói szándék megértéséhez érdemes kitérni a „színtan” munkacímet viselő átmeneti időszak darabjaira. A Kisterem Galéria első, eredeti helyiségében látható, sugaras sávokba rendezett színek esetében tulajdonképpen nem a klasszikus értelemben vett színtanról beszélhetünk. A Káldi által az utóbbi időben használt színek számbavételéről vagy felsorlásáról van inkább szó. A zászlóra emlékeztető, képmélységet nélkülöző frontális felületek minden esetben egy pontba koncentrálódnak. Ezek a stilárisan atipikus darabok ilyen módon a továbbiakban is meghatározónak bizonyuló szín- és mértani alapfogalmak szintézisét jelentik.
A legújabb műveken ezek az alapvető tulajdonságok – szín és pont – már irányok mentén, valamint nagyobb színmezőkben bontakoznak ki. A szabályos, sárga térbeli testek iránya adta erős dinamika a szándékszerűség érzetét kelti. A kontemplatív karakterű csendéletekből egy aktív, cselekvő képmezővé alakult a képek tere. A formák lendülete nyomán a hengerekről töltényekre, a körök egymásba érő halmazairól pedig valamilyen energiára vagy sugárzásra asszociálunk. A művek cselekvő, aktív karakterét a kiállítás címe is – Hő – megerősítí. A hő sugárzik, terjed és hat, akárcsak a képmezőt szétfeszítő ábraszerű motívumokban rejlő energia.
A feljebb már említett „modellezés” fontos szerepet tölt be Káldi alkotói gyakorlatában, hiszen általában mintadarabok vagy makett után dolgozik. A méretarányosan ábrázolt használati tárgyakat az utóbbi időben geometrikus térbeli testek váltották fel, amelyek arányaikat megőrizve tetszőlegesen nagyíthatóak, mégis önazonosak maradnak.
A mintadarabok azonban nem csak a festmények, hanem Káldi fotói tekintetében is meghatározóak. Az elmúlt pár évben egyre nagyobb teret nyerő fotózás a kezdetektől végigkísérte az elsősorban festményeiről ismertté vált művészeti praxisát. Felvételein gyakran az olajképeken is látható tárgyakra, makettekre ismerhetünk. A fotók és a vásznak viszonya mellett, a letisztult gipsz öntvények is a minta és a befejezett mű kapcsolatának, az autonóm mű státuszának újragondolására késztetnek.
Káldira jellemző módon, a rendben rejlő szabályszerűség mellett, a kivétel is mindig hangsúlyos szerepet kap. A mediálisan és léptéküket tekintve is eltérő, de formailag hasonló vagy azonos alkotásoknak fontos szerepe tehát az is, hogy megtörjék a festmények által meghatározott kiállítási rendet. Médiumoktól független művészeti alapvetését – a rendszerteremtés igényét – az egyes művekben a pontok és élek különböző halmazában, irányában is megfigyelhetjük. A műfaji változatosságnak köszönhetően azonban a szabály és a kivétel egyensúlyát megteremtő logika a művekben rejlő feszültségen túl, a kiállítás egészében is tetten érhető.
„A rendteremtéssel sikerülhet úrrá lenni a káoszon, az érthetetlenségen, egy kis makett-modell építésén keresztül, legalábbis abban az illúzióban ringathat minket. Azonban a szabályos szerkesztés, a szabályosság csak akkor izgalmas, akkor van benne titok, ha csak hozzávetőleges, a tökéletesen szabályos az egysíkú, unalmas és buta. A szerkezet legyen azért nyugtalanító is egy kicsit, nem teljesen kényelmes.“ ⎯ Káldi Katalin

Magyar Fanni

It is best to treat the works of Katalin Káldi together as a whole, without dividing them up according to genre, for this enables their medium-independent, conceptual nature to emerge most clearly. Although the forceful red and yellow palette of her latest paintings marks a striking departure from her previous, more placid canvases, the emphasis remains on the sense of order that characterises all of her works, and on the interrelationship between the different elements. This sense of order, however, is now augmented with an important new aspect: spirited dynamism.
The quiet, still-life-like repose of her older works and the static arrangement of the objects within them offered a kind of “model” of the artist’s desire for order. In a similar way, the works currently on display can be described as placing homogeneous forms or items over a uniform base plane. One important difference, however, is that through their dynamism, these pictures seem not only to exude order, but also to express a deliberate intent.
To gain a better understanding of the artistic intent behind these paintings, it is worthwhile taking a sideward look at pieces executed during the intervening transitional period, which bear the working title of “colour studies”. With regard to the colours arranged into radiating bands, on show in the first, original room of Kisterem Gallery, it is not so much a question of the classical meaning of colour studies, but rather a reckoning or listing of the colours that Káldi has been using in recent times. The flag-like surfaces, shown head-on with no pictorial depth, concentrate in every instance on a single point. These stylistically atypical pieces represent a synthesis of fundamental concepts of colour and geometry that continues to exert a decisive influence.
In her latest works, these basic properties – colours and points – now unfurl in specific directions and in larger fields of colour. The powerful dynamism projected by the yellow regular three-dimensional bodies engenders a feeling of intentionality. The paintings have transformed the space they occupy from contemplative still lifes to active fields of imagery. The momentum of the shapes leads us to associate the cylinders with bullets and the swirls of interconnected circles with some kind of energy or radiation. The lively and active character of the works is also underlined by the title of the exhibition, Heat. Heat radiates, spreads and imposes its effect, just like the latent energy within the diagrammatic motifs that prise open the plane of the works.
The “modelling” referred to above plays an important role in Káldi’s creative practice, for in general her work is based on mock-ups or scale models. Everyday objects depicted in perfect proportion have recently given way to geometric bodies; whilst maintaining their original ratios, they can be enlarged at will, without their identities being altered in any way.
The mock-ups are a determining factor not only in Káldi’s paintings, but also in her photos. Her artistic practice, whose reputation rests primarily on her paintings, has been accompanied from the very start by photography, which has gained increasing prominence in recent years. The objects and models visible in her oil paintings can often be recognised in her photographs as well. Besides the links connecting the photographs and the canvases, her simplified plaster casts also prompt a reconsideration of the relationship between the mock-up and the finished work, and lead to renewed questioning of the status of the autonomous artwork.
As is customary with Káldi, alongside the rule implied by the sense of order, the exception to this rule is also always given an emphatic role. Works that differ from the others in terms of medium and scale, while remaining identical – or at least similar – in form, perform the important function of interrupting the overall orderliness of the exhibition, which is determined by the paintings. Regardless of the medium she uses, the artist’s fundamental premise – namely, the need to create order – holds true in every case, and can be seen in the different clusters and alignments of points and edges in each individual work. Thanks to the diversity of genre, however, the logic that creates equilibrium between the rule and the exception is in evidence not only in the tension of the works but across the exhibition as a whole.
“By creating order we may succeed in overcoming chaos and incomprehension, and through the construction of a little mock-up model, we may at least be lulled into such an illusion. Nevertheless, regular structures and regularity can only become interesting and mysterious if done approximately, for the perfectly regular is monotonous, boring and dumb. The structure should therefore also be a little disquieting, slightly outside the comfort zone.” ⎯ Katalin Káldi

Fanni Magyar