Kiállítás

Minden, ami más formában kerül kifejezésre vagy megértésre, először megszilárdul, majd széthullik.

Így lehet, hogy most hirtelen olyan sok körülöttünk az üres tér. Értelemszerűen minél jobban megpróbáljuk kitölteni a teret, annál több marad üresen. Az üresség megsokszorozódik, amikor megkíséreljük kitölteni. Az üresség tehát a csend antitézise. A csend beavatkozik az ürességbe azzal, hogy nem ad neki több teret. Ezért kell csendben maradni.

Hiszen nincs is többé hallgatóság, hogy meghallja a kimondott szót.

Minél hosszabb az üzenet, annál jobban hasonlít a csendre. Elég messziről érzékelve még a fehér zaj is csendként viselkedik.

Körülöttünk kultúraforgácsok. Mindegyiken olvasható valami. Többnyire azonban azt vesszük észre, hogy a darabka helyreállíthatatlanul kiszakadt az egészből. Ha újra összeragasztanánk a darabokat, csak egy szedett-vedett tetemet kapnánk; élettelenebb lenne, mint valaha.

A csend megérthető, annak ellenére, hogy sokféleképpen foghatjuk fel. Egyike azon kevés dolgoknak, amelyek megtartották homogenitásukat. A csend nagy és egyenletes.

Legyen hát csend.

Az orosz származású Artamonov és Klyuykov a 90-es években költözött Prágába, ahol 2005 óta dolgoznak közösen. Különböző technikákkal (videoperformansz, installáció, festészet) készülő munkáikban etikai, szociálpolitikai és művészettörténeti kérdésekkel foglalkoznak.

A kiállítás a Kisterem és az Impex együttműködésében, a Nemzetközi Visegrádi Alap residency programjának támogatásával valósul meg.