Kiállítás

Follárd Barbara 2000-ben végzett festőként a MKE-n, 2002 és 2003 között valamint 2007-től a párizsi Cité Intarnationale des Arts ösztöndíjasa. 2007-től Derkovits ösztöndíjas. 1997-től számos magyar és nemzetközi csoportos kiállításon vett részt, Párizsban, Luxembourgban és Montescgaliosoban, valamint többek között a Műcsarnokban, a Trafóban, a Stúdió Galériában és a Goethe Intézetben. Második önálló kiállításának a Kisterem ad otthont.

Follárd Barbara kiállításra kerülő videóiban olyan alaptémákat bogoz egymáshoz, mint az identitás a szexualitás perspektívájából és a teatralitás, pontosabban a „manír”, amely mögött rögtön fel is libben a bársonyfüggöny, hogy láthatóvá váljék az alkotói narratíva működése, ami a munkák egyik legfontosabb orientációs pontja. A főként sajátosan koreografált bábtörténetek mozgatórugóinak – a damiloknak és vonalzóknak – felfedése rögtön felszámolja a filmes animáció elvárási horizontjának vizuális stiklijeit. A történetmesélés ezen formáját egy kis túlzással leginkább egy fellibbenő szoknyához hasonlíthatnánk, ami talán nem véti el túlságosan a néhol haute-couture, néhol barkács-dobozterekre lecsupaszított mini-jelenetek hangulatát sem, amelyekben a kiselefánt lila háziköntösében kokainozik (Hector in Purple), és a nyúl és a béka tipeg-topog kapcsolathálójuk, másságuk és a csibék útvesztőjében (Tokyo Tonight).

Persze a feltárulkozás dinamikája soha nem feneklik meg a kellemes szirupíz zátonyán és a jelenetek fontos hozzátartozója a csipetnyi hisztéria is az önirónia tengerén. Akárcsak a für Imaginary semi-invalid esetében, ahol Moliére Képzelt betegének szétszálazását nyomon követni próbáló néző lába alól rántódik ki a talaj. A balett-komédia egymásba gabalyodó marionettbábui és zsinórjai között kényezteti magát Argan, véget nem érő nyavalygásával és kierőszakolt beöntéseivel, valamint a német dancefloor-chart show-ból szökött rózsaszín-hajú szobalány látványával.

A sok történeti bog és csomó mégsem akad a néző torkán amint a mesélő-navigátor vitorlásán továbbsiklik a feszített víztükrű „kislavórban” (Self-Pool). Ezzel is egy olyan mini-környezetbe ágyazza magát úszósapkájában, ahonnét már minden más szereplő kiszorult, és az önleleplező tánc és beszéd alakítja önfenntartóvá a rövidre zárt kommunikációs rendszert.

Fenyvesi Áron