Zoltán Szegedy-Maszák

14 January – 27 February 2015

zoltan_szegedy-maszak_enterior1_small

Installation view with works of ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK, Kisterem, 2015

zoltan_szegedy-maszak_enterior2_small

Installation view with works of ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK, Kisterem, 2015

zoltan_szegedy-maszak_to_do_list_small

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: To do lists, 2014

mixed media

zoltan_szegedy-maszak_objects_small

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Objects, 2014

mixed media

zoltan_szegedy-maszak_in_terms_of_hardware_small

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: In Terms of Hardware, 2013

mixed media

szegedy_maszak_zoltan_objects_small

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Objects, 2014

mixed media

A technikai médiumokkal kapcsolatos érdeklődésem a kilencvenes évek elejétől kétirányú: a korszerű, jövőbe mutató technológia mellett az elfeledett, anakronisztikus képalkotó eljárások tanulmányozásán, alkalmazásán alapul. Bármelyik irányba indulnak is gondolatmeneteim, mindig alapvetően elemző indíttatásúak, s a mindennapjaink részévé vált technikai médiumok által alakított világképre, percepcióra, gondolkodásmódra reflektálnak.
A ma korszerűnek tűnő technika a közeljövőben elavul, s a benne rejlő kiaknázatlan lehetőségek feledésbe merülnek – pontosan úgy, ahogy ez a technikai médiumok esetében már számtalanszor megtörtént. E történeti tapasztalatból következően munkálkodásom csupán technológiai értelemben kétirányú; a gondolat, a jelentés szempontjából az elvesztegetett lehetőségek felmutatása olyan nézőpontok feltérképezését jelenti, ahonnan világunk nem a szokásos perspektívából tárul elénk. Képsorozataim, installációim egyaránt a reflektív, kritikus szemlélet érzékletes gyakorlóterepeinek tekinthetők – függetlenül attól, hogy a múlt-, a jelen-, vagy a jövő jelenségeit dolgozzák-e fel.
A “Tennivalók / To Do Lists” című képsorozat a klasszikus, tizenkilencedik századi fotokémiai eljárások és a huszadik század első felében elterjedt lentikuláris lencserendszerek kombinációján alapul. A cím az egyes képeken ábrázolt beállításokra utal: az egyszerű létfenntartáshoz kapcsolódó mindennapos feladatok szereplőit, javításra szolgáló és javítandó tárgyakat – csavarokat, szerszámokat, csöveket, bilincseket, különféle alkatrészeket és munkadarabokat – tartalmazó csendéletek térhatású, egymásra exponált fénylenyomataiból áll a sorozat. A figyelmes befogadó olyan ház körüli tennivalók dokumentumait fedezheti fel a többnézetű térhatású képeken, melyekhez nem érdemes szerelőt, szakembert hívni, hiszen az ügyeskezű képzőművész-ezermester önmaga is képes az ilyen egyszerű feladatok megoldására. A meglehetősen földhözragadt tematika azonban igen látványos megjelenéssel párosul.
Az analóg fotográfia csúcstechnikáját jelentő, nagy méretű filmre dolgozó műszaki kamerák és a lentikuláris lencserendszer segítségével több, ám egyenként is térhatású kép rögzíthető egyetlen negatívon. Az azonos képfelületen rejtőző térhatású képek azonban csak meghatározott nézetekből válnak láthatóvá, így a befogadó a képek előtt sétálva az egymás után felvillanó, egymásba áttűnő kép-terekkel, s az átmenetet kísérő hullámzó csillogással szembesül. Az ezüstös, nagyon mély feketéket, s szokatlan tónusgazdagságot felvonultató felületek látványosságán túl figyelemre méltó, hogy az egymásba áttűnő képek különböző terek és különböző nézőpontok sztereoszkopikus fénylenyomatai. A befogadó tehát a képek előtt sétálva a sajátjától független nézőpontok és perspektívák közötti áttűnéseket érzékel, miközben térképzete folyamatos marad. Érdemes belegondolni, hogy e szokatlan percepciós tornagyakorlatot kizárólag a természet ceruzájának köszönhetjük – mely persze nem jelenti, hogy hasonlót megfelelő algoritmusok segítségével digitális eszközökkel ne lehetne létrehozni.
A sorozat részeként kinagyított 50x60cm-es képeken jól látható, ahogy a parányi átlátszó félhengerek sorozatából álló lencserendszer csíkokra bontja a látványt, a horizontális dimenzió mentén térbeli információt rögzítve a képi részletgazdagság rovására: a létrejövő aszimmetrikus részletgazdagságot, felbontást a digitális képalkotáshoz szoktuk kötni, ám mint látható, optikai jelenségként univerzumunk része volt már jóval az elektronikus képalkotás megjelenése előtt.
A “Tárgyak / Objects” című képsorozat a fotokémiai eljárások helyett teljes mértékben digitális technológiával előállított látványokon alapul. Egyenes folytatása a “Mit jelent fényképezni? / What does Protographing Mean?” című sorozataimnak, melyekben olyan fényképeket mutattam be, melyek digitális technológiával nem, vagy csupán igen körmönfont szimulációk segítségével hozhatók létre. A “Tárgyak / Objects” sorozat ugyanennek a kérdésnek a másik oldalról való megközelítésén alapuló munkáim egyike, melyek alapfeltevése, hogy a digitális kép valójában grafikon, adatok képi megjelenítése, divatosan szólva “adatvizualizáció”. (Nem nehéz belátni, hogy egy digitális fénykép valójában a kamera elektronikus érzékelője által mért, majd számszerűsített fény- és szín-adatok képi megjelenítése, mely gyökeresen különbözik a természet ceruzája által rajzolt, majd kémiai úton előhívott képtől.)
A “Tárgyak / Objects” esetében a kép-tárgyak alapjául három digitális fénykép szolgált, melyeket egymást fedő virtuális három dimenziós felületekre (kúpokra) vetítve, azok (kép)tartalmát numerikus adathalmazként kezeltem; a képrétegek egymást hol erősítve, hol gyengítve, különböző algoritmusok meghatározta módon egymást átszínezve hozták létre a végleges látványt, melynek térhatása a lentikuláris technológiának köszönhető. Az eredmények olyan színhatásokat eredményeznek a térbeli egymásra rétegzettség, illetve a nyomatokra ragasztott optika jóvoltából, melyek háttérvilágítás nélküli képek esetében nagyon szokatlanok. Emiatt emlékeztet a képsorozat a monitorok, kivetítők világára, ahol az átvilágított pixelek színének összeadódásából jön létre a végleges látvány, s ahol e nagyon számítógép-ízű szín-összhangzatok nem teljesen szokatlanok.”

Szegedy-Maszák Zoltán

This series is the clear continuation of my experimental photo series “What does Photographing Mean?”, which addresses the fundamental differences between the (analog) photochemical and the (digital) electronic imaging technologies. While “What does Photographing Mean?” shows photographs that are quite hard to reproduce using digital technology, the series “Objects” demonstrates a picture making process only possible in the artificial world of a computer.

Three digital photographs as pure data sources are used to generate all the pictures of the series. The photos act as mapped surfaces on overlapping three dimensional objects (practically cones), and – similarly to the modification-layers of image-manipulating softwares – affect each other based on simple mathematical equatations.

Due to the three dimensional layering and equatation algorythms the resulting images show unusual vividness both in color gamut and spatial depth: they recall the appearance of 3D backlit displays, although they are simple c-prints equipped with lenticular lenses glued on them.

Zoltán Szegedy-Maszák