Zoltán Szegedy-Maszák

14 January – 27 February 2015

zoltan_szegedy-maszak_enterior1_small

Installation view with works of ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK, Kisterem, 2015

zoltan_szegedy-maszak_enterior2_small

Installation view with works of ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK, Kisterem, 2015

zoltan_szegedy-maszak_to_do_list_small

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: To do lists, 2014

mixed media

zoltan_szegedy-maszak_objects_small

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Objects, 2014

mixed media

zoltan_szegedy-maszak_in_terms_of_hardware_small

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: In Terms of Hardware, 2013

mixed media

szegedy_maszak_zoltan_objects_small

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Objects, 2014

mixed media

A technikai médiumokkal kapcsolatos érdeklődésem a kilencvenes évek elejétől kétirányú: a korszerű, jövőbe mutató technológia mellett az elfeledett, anakronisztikus képalkotó eljárások tanulmányozásán, alkalmazásán alapul. Bármelyik irányba indulnak is gondolatmeneteim, mindig alapvetően elemző indíttatásúak, s a mindennapjaink részévé vált technikai médiumok által alakított világképre, percepcióra, gondolkodásmódra reflektálnak.
A ma korszerűnek tűnő technika a közeljövőben elavul, s a benne rejlő kiaknázatlan lehetőségek feledésbe merülnek – pontosan úgy, ahogy ez a technikai médiumok esetében már számtalanszor megtörtént. E történeti tapasztalatból következően munkálkodásom csupán technológiai értelemben kétirányú; a gondolat, a jelentés szempontjából az elvesztegetett lehetőségek felmutatása olyan nézőpontok feltérképezését jelenti, ahonnan világunk nem a szokásos perspektívából tárul elénk. Képsorozataim, installációim egyaránt a reflektív, kritikus szemlélet érzékletes gyakorlóterepeinek tekinthetők – függetlenül attól, hogy a múlt-, a jelen-, vagy a jövő jelenségeit dolgozzák-e fel.
A “Tennivalók / To Do Lists” című képsorozat a klasszikus, tizenkilencedik századi fotokémiai eljárások és a huszadik század első felében elterjedt lentikuláris lencserendszerek kombinációján alapul. A cím az egyes képeken ábrázolt beállításokra utal: az egyszerű létfenntartáshoz kapcsolódó mindennapos feladatok szereplőit, javításra szolgáló és javítandó tárgyakat – csavarokat, szerszámokat, csöveket, bilincseket, különféle alkatrészeket és munkadarabokat – tartalmazó csendéletek térhatású, egymásra exponált fénylenyomataiból áll a sorozat. A figyelmes befogadó olyan ház körüli tennivalók dokumentumait fedezheti fel a többnézetű térhatású képeken, melyekhez nem érdemes szerelőt, szakembert hívni, hiszen az ügyeskezű képzőművész-ezermester önmaga is képes az ilyen egyszerű feladatok megoldására. A meglehetősen földhözragadt tematika azonban igen látványos megjelenéssel párosul.
Az analóg fotográfia csúcstechnikáját jelentő, nagy méretű filmre dolgozó műszaki kamerák és a lentikuláris lencserendszer segítségével több, ám egyenként is térhatású kép rögzíthető egyetlen negatívon. Az azonos képfelületen rejtőző térhatású képek azonban csak meghatározott nézetekből válnak láthatóvá, így a befogadó a képek előtt sétálva az egymás után felvillanó, egymásba áttűnő kép-terekkel, s az átmenetet kísérő hullámzó csillogással szembesül. Az ezüstös, nagyon mély feketéket, s szokatlan tónusgazdagságot felvonultató felületek látványosságán túl figyelemre méltó, hogy az egymásba áttűnő képek különböző terek és különböző nézőpontok sztereoszkopikus fénylenyomatai. A befogadó tehát a képek előtt sétálva a sajátjától független nézőpontok és perspektívák közötti áttűnéseket érzékel, miközben térképzete folyamatos marad. Érdemes belegondolni, hogy e szokatlan percepciós tornagyakorlatot kizárólag a természet ceruzájának köszönhetjük – mely persze nem jelenti, hogy hasonlót megfelelő algoritmusok segítségével digitális eszközökkel ne lehetne létrehozni.
A sorozat részeként kinagyított 50x60cm-es képeken jól látható, ahogy a parányi átlátszó félhengerek sorozatából álló lencserendszer csíkokra bontja a látványt, a horizontális dimenzió mentén térbeli információt rögzítve a képi részletgazdagság rovására: a létrejövő aszimmetrikus részletgazdagságot, felbontást a digitális képalkotáshoz szoktuk kötni, ám mint látható, optikai jelenségként univerzumunk része volt már jóval az elektronikus képalkotás megjelenése előtt.
A “Tárgyak / Objects” című képsorozat a fotokémiai eljárások helyett teljes mértékben digitális technológiával előállított látványokon alapul. Egyenes folytatása a “Mit jelent fényképezni? / What does Protographing Mean?” című sorozataimnak, melyekben olyan fényképeket mutattam be, melyek digitális technológiával nem, vagy csupán igen körmönfont szimulációk segítségével hozhatók létre. A “Tárgyak / Objects” sorozat ugyanennek a kérdésnek a másik oldalról való megközelítésén alapuló munkáim egyike, melyek alapfeltevése, hogy a digitális kép valójában grafikon, adatok képi megjelenítése, divatosan szólva “adatvizualizáció”. (Nem nehéz belátni, hogy egy digitális fénykép valójában a kamera elektronikus érzékelője által mért, majd számszerűsített fény- és szín-adatok képi megjelenítése, mely gyökeresen különbözik a természet ceruzája által rajzolt, majd kémiai úton előhívott képtől.)
A “Tárgyak / Objects” esetében a kép-tárgyak alapjául három digitális fénykép szolgált, melyeket egymást fedő virtuális három dimenziós felületekre (kúpokra) vetítve, azok (kép)tartalmát numerikus adathalmazként kezeltem; a képrétegek egymást hol erősítve, hol gyengítve, különböző algoritmusok meghatározta módon egymást átszínezve hozták létre a végleges látványt, melynek térhatása a lentikuláris technológiának köszönhető. Az eredmények olyan színhatásokat eredményeznek a térbeli egymásra rétegzettség, illetve a nyomatokra ragasztott optika jóvoltából, melyek háttérvilágítás nélküli képek esetében nagyon szokatlanok. Emiatt emlékeztet a képsorozat a monitorok, kivetítők világára, ahol az átvilágított pixelek színének összeadódásából jön létre a végleges látvány, s ahol e nagyon számítógép-ízű szín-összhangzatok nem teljesen szokatlanok.”

Szegedy-Maszák Zoltán