KASZÁS Tamás: ON THE POPULAR USE OF VISUAL AIDS (AN ANTROPOLOGICAL FANTASY) 

12 June – 18 July 2014

kaszas_tamas_2014_02_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

kaszas_tamas_2014_22_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

kaszas_tamas_2014_23_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

kaszas_tamas_2014_24_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

kaszas_tamas_2014_25_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

kaszas_tamas_2014_26_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

kaszas_tamas_2014_27_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

kaszas_tamas_2014_20_small

TAMÁS KASZÁS: Standing board modell, 2014

colour paper, pencil, felt, 10x36x23 cm

kaszas_tamas_2014_04_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

kaszas_tamas_2014_09_small

TAMÁS KASZÁS: Visual aid, No. 2., 2014

diorama, 20x120x60,5 cm

kaszas_tamas_2014_18_small

TAMÁS KASZÁS: Visual aid, No. 2., 2014

diorama, 20x120x60,5 cm

kaszas_tamas_2014_06_small

Installation view with works of TAMÁS KASZÁS, Kisterem, 2014

A Sydney Biennálét követően Kaszás Tamás legújabb munkái 2014 júniusában a Kisteremben láthatóak. A kiállítás megnyitója egyben Kaszás Tamás Visual Aid / Szemléltetőeszköz című katalógusának bemutatója is. A Kisterem kiadásában 2013-ban megjelentetett kötet szándékoltan nem kiállítási katalógusnak készült, hanem Kaszás művészi praxisán átívelő, időről időre más és más konstellációkban feltűnő tematikus műcsoportokat összegző kiadványként jött létre. Vagyis, a megszokott rendet felborítva Kaszás a korábban megjelent kötethez most egy kiállítást rendel hozzá. A kiállítás alkalmával a kiadvány lapjain reprodukált nagyméretű szemléltetőeszköz installációk a galéria terében dioráma szerű makettekben elevenednek meg.

Kaszás szemléltetőeszközeinek művészettörténeti előzményei egészen az 1920-as évekig nyúlnak vissza. Az előképek közül megemlíthetjük El Liszickij 1928-as kölni Pressára készült pavilonját, Friedrich Kiesler 1925-ös párizsi Raumstadtját, vagy akár Aby Warburg Mnemosyne Atlaszának tablóit is. A bemutatásra, szemléltetésre szánt eszközök módszertani alapot teremtettek a heterogén vizuális anyagok tematikus egymás mellé helyezéséhez. Kaszás azonban nem csak hivatkozási alapjává teszi meg az előképeket, hanem tárgyi minőségükben is újraértelmezi azokat. Vizuális rendszereinek prototípusa a közösségi, köztéri hirdető és tájékoztató felületekként használt faliújság, amelyekre heterogén konstellációkban egymás mellé kerülhetnek grafikák, rajzok, újságcikkek, zászlók, digitális képernyők, vagy éppen inspirációs forrásul szolgáló internetről, újságokból gyűjtött képek, szövegek. És bár a valóságban ezeket a felületek többnyire szigorú állami és gazdasági hatalmi kontroll felügyeli, ennek ellenére érdekes elképzelni, hogy vajon hogyan nézhetnének ki ezen felületek egy szabad társadalom közösségi vagy akár individuális használata során? Olyan elképzelt helyzetekben, amikor nem felügyelt és központi, hanem éppen hogy személyes üzenetek, tanítások, történetek, a lokális környezetre reflektáló és közösségekhez kapcsolódó üzenetek jelennének meg rajtuk, vagy akár csak díszítésekbe rejtett spirituális szimbólumok.

After the Biennale of Sydney, Tamás Kaszás’ newest works are on display in Kisterem. The exhibition opening is the preview of Tamás Kaszás’ Visual Aid catalogue as well. The volume that was published by Kisterem in 2013 was deliberatly not made to be an exhibition catalogue, but rather a publication that leads through his artistic practice, summing thematic work groups striking from time to time in different constellations. In other words, deranging the regular order, Kaszás assigns an exhibition to the previously published volume. During the exhibition, the large-scale visual aid installations that are reproduced on the brochure pages come to life in the gallery space like diorama models. Kaszás’ visual aid’s art historical antecedents assets up to the 1920s.

The prefigurations include El Lissitzky’s 1928 pavilion made for the Cologne Pressa, Friedrich Kiesler’s 1925 Parisian Raumstadt, or even the Mnemosyne Atlas’ pageant from Aby Warburg. The tools marked out for illustrative, demonstrational purposes created methodological base to thematically juxtapose the heterogeneous visual materials. However Kaszás not only makes the prefiguration to be his reference base, but also redefines them in their material nature. The prototype of his visual systems is the communal and public, advertiser and informative oriented bulletin board, which may show next to each other in heterogeneus constellations graphics, drawings, articles, flags, digital monitors, or even text and images collected from an inspirational source like the internet or newspapers. And although in reality these areas are mostly under strict state control and are monitored by economical power controll, even so it is interesting to imagine, how these surfaces would look through a free society’s communal or individual usage. In such imaginery situations, when not watched and central, but rather personal messages, instructions, stories, messages that are reflecting on the local environment and that are related to communities would appear on them, or just spiritual symbols hidden in decorational forms.