ALBERT Ádám: A bauxit-krízis / The Bauxite Crisis

22 January – 7 March 2014

albert_adam_bauxit_2014_01

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_02

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_03

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_04

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_05

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_06

ÁDÁM ALBERT: Untitled, 2014

aluminium etching, 70x50 cm

albert_adam_bauxit_2014_07

ÁDÁM ALBERT: Untitled, 2014

installation, 152x73 cm

albert_adam_bauxit_2014_08

ÁDÁM ALBERT: Untitled, 2014

installation, 152x73 cm

albert_adam_bauxit_2014_09

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_10

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_11

ÁDÁM ALBERT: Untitled, 2014

installation

albert_adam_bauxit_2014_12

ÁDÁM ALBERT: Untitled, 2014

installation

albert_adam_bauxit_2014_13

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_14

Installation view with works of ÁDÁM ALBERT, Kisterem, 2014

albert_adam_bauxit_2014_15

ÁDÁM ALBERT: Research station, 2014

aluminium etching, 17,5 cm

albert_adam_bauxit_2014_16

ÁDÁM ALBERT: Untitled, 2014

installation

Albert Ádám első, bemutatkozó kiállítása a Kisteremben az alumínium történetét egy krízishelyzet szimulációján keresztül járja körül. Az iparilag előállított könnyűfém nyersanyaga a bauxit, amelynek kitermelése az ország területén ugyan csak a
20. század első évtizedében kezdődött, de a hazai lelőhelyek feltárása a század egészében jelentős gazdaságstratégiai pontnak bizonyult. A bányászattal kitermelt tonnányi alapanyagot kezdetben, a világháború idején Németországnak szállítottuk, majd a háborút követő egyezmények értelmében az egykori keleti blokk országaival működtettünk cserekereskedelmi érdekszövetségeket.

A kötelező jellegű nemzetgazdasági megállapodások idején a háború tonnákban hasznosított könnyűfém alapanyaga teáskannák, préselt evőeszközök, ételhordók és tálcák formájában vonult be a békeidők háztartási stafírungjaiba. Az elnyűhetetlen használati tárgyak felületein a narratív, geometrikus díszítések napjainkig magukon hordozzák a kor sajátos esztétikáját. Albert a korszak attribútumának minősülő alumíniumtálcák ornamentikus díszítései felől indulva építette fel a krízis fikcióját. Privát gyűjteményének használt tálcáiból elsőként emlékarchitektúrát épített, amelyet fotón dokumentált, majd az egykor szorgalmas alumíniumkohászt az emlékek dobozában elcsomagolta és a sarokba állította. A fotó építményének részeként megjelenő tálcák Albert dekonstrukciós beavatkozásait követően a rézkarcok nyomólapjaiként hasznosultak újra. De az egykori tálcák kiragadott központi motívumai a rézkarc lapok felületein nem csak egy új kontextust, hanem hivatkozásrendszer tekintetében egyetemes olvasatot is kapnak. Látványuk analízise szinte azonnal előhívja az angol szecesszió míves tapétáinak felületeit, a németalföldi füveskönyvek illusztrációit, vagy akár az élő organizmusok (pozsgás) fraktál- szerű, szobrászati minőségű struktúráit.

Az egyetemes olvasat teremt kohéziót a kiállítás másik egységével. Albert a galéria második termében az „agyagezüst” történetének és materiális módosulásainak minden lehetséges és lényegi helyszínére elkalauzol. Az anyag és a természettudományos kutatás külső és belső állomásaihoz, a gazdasági transzport földrajzi íveihez, sőt még a rendszerező tudós fiókjainak mélyére is. De a rendszertani műhely sietősen nyitva maradt fiókjai már a lehetséges katasztrófa képét is előrevetítik, amelynek nem csak következménye, hanem előre látható eredménye az organizmusok mutációja.

Ádám Albert’s installation centres around the history of aluminium in Hungary. The raw material of this processed light metal is bauxite. Although the mining of bauxite in Hungary only began during the first decade of the 20th century, the utilization of the deposits proved to be a significant strategic-economic issue throughout the century. The tons of raw materials mined in the country were first transported to Germany during the World War, while later, as a result of the treaties following the war, Hungary was involved in a barter pool with the socialist countries of the former Eastern bloc.

At the time of the obligatory national treaties, tons of the light metal raw material of the war ended up in the form of teapots, pressed silverware, dinner-cans, and trays of peacetime household dowries. The narrative, geometrical ornaments on the surface of sturdy household items reflect the peculiar aesthetics of the era to this day. Albert has built the fiction of crisis starting out from the ornamental embellishments of the aluminium trays, typical attributes of the era. The second-hand trays of his collection were first used to build a relic architecture documented on photographs; then the once industrious aluminium smelter was wrapped up in the box of memories and put in the corner. As a result of Albert’s deconstruction interventions, the trays which appear as parts of the photo edifice are recycled as etching tympan sheets. However, the central motifs of the one-time trays do not only gain a new context, but, considering the system of references, a universal reading, as well. Analysing their sight, they almost instantly recall the surface of elaborate wallpapers characteristic of English Secession, the illustrations of German herbals, or even the fractal-type sculpture-like structures of living organisms (succulents).