FANTASTIC STUFF

Ádám Albert, János Fodor, János Sugár, Nemere Kerezsi, Ádám Kokesch, Antal Lakner

Curator: Mónika Zsikla

26 February – 5 April 2013

kisterem_fantastic_stuff_01

JÁNOS SUGÁR: Standard of an ideal Settlement, 1996

wooden plate, textile, bronze cast, 51x53 cm

kisterem_fantastic_stuff_02

JÁNOS SUGÁR: Eight Points of Attention, 1999

wood, photo, xerox, metal, 50x70 cm

kisterem_fantastic_stuff_03

JÁNOS SUGÁR: Deadline, 1999-2000

wood, velvet, light metal cast, 100x50 cm

kisterem_fantastic_stuff_04

ÁDÁM KOKESCH: Untitled, 2013

plywood, acrylic, plexi, 70x80x10 cm

kisterem_fantastic_stuff_05

ÁDÁM KOKESCH: Untitled, 2013

acrylic, plexi, plastic, 17x26x15 cm

kisterem_fantastic_stuff_06

ÁDÁM KOKESCH: Untitled, 2013

acrylic, plexi, plastic, 29x40x10 cm

kisterem_fantastic_stuff_07

ÁDÁM ALBERT: o. T., 2011

lightbox, 22x17x10 cm

kisterem_fantastic_stuff_08

ANTAL LAKNER: BUNDESBERG Berlin Project, 2002-12

kisterem_fantastic_stuff_09

ANTAL LAKNER: BUNDESBERG Berlin, 2006

digital print, 70x100 cm

kisterem_fantastic_stuff_10

ANTAL LAKNER: BUNDESBERG Berlin, 2012

solid waste Tetrapod types, 1:16 scale model

kisterem_fantastic_stuff_11

NEMERE KEREZSI: Thermic Images of Iceland I-IV, 2011

paper, each 28,5x34,5x3,5 cm (framed)

kisterem_fantastic_stuff_12

NEMERE KEREZSI: Thermic Image of Iceland, 2011

paper, 42x34x3,5 cm (framed)

kisterem_fantastic_stuff_13

ÁDÁM ALBERT: Safety, 2005

acrylic on canvas, 80x70 cm

kisterem_fantastic_stuff_14

ÁDÁM ALBERT: Eye Protection, 2012

paper, mixed media, 157x270 cm

kisterem_fantastic_stuff_15

ÁDÁM ALBERT: Eye Protection (detail), 2012

kisterem_fantastic_stuff_16

JÁNOS FODOR: Flash I-II-III, 2012

silkscreen prints, each 72,5x53x3 cm

A Kisterem jelenlegi csoportos kiállításán a kiállított művek közötti koherenciát az épített és a természeti környezet jelenségeire, talált tárgyaira, az épülés és változás melléktermékeiként létrejött újrahasznosítható alapanyagokra történő reflexió teremti meg. A művek egymással való párbeszéde a low-tech („do-it-yourself”) és a high-tech megmunkáltság oppozícióin alapszik.

Kokesch Ádám és Sugár János objektjei a recycling anyaghasználat kimagasló iskolapéldái. Sugár a ’80-as évektől az „egyszer majd még felhasználható műtermi hulladékokból”, többek között megüresedett bonbonos dobozok fólia betétének formájába öntött bronzból például egy elképzeld település ideális látványképét formázta meg.

Kokesch Ádám épített képtárgyai legtöbbször funkciójuktól megfosztott talált tárgyak egymásra rétegződésiből jönnek létre. Az objektek legfelső, geometrikus, már-már high-tech-nek tűnő rétege minden esetben egy tradicionális 18. századi hinterglass technikával megfestet plexiüveg. Legújabb munkáinak hátsó, statikus, rétegelt falemezekből készült építményei, az ellentétes anyagi minőségek ellenére organikus egységet alkotnak a surface műanyag üvegfelületeivel.

Fodor János szitanyomatai az építészet 20. századi forradalmi vívmányára, a beton használatára reflektálnak. Az alapanyag egyik legfontosabb sajátossága, hogy használata pillérek nélkül is nagy távolságok áthidalását teszi lehetővé, és ennek eredményeként újszerű esztétikai megjelentést kölcsönöz az épületeknek. Fodor az építészet beton esztétikájában az ívek és hajlatok dinamikájának a neoplaszticizmus statikus szigorára és a nemzetközi puritán stílus megjelenésére gyakorolt ellenhatásait vizsgálta. A nyomatok fiktív, légüres térben lebegő, viszonyítási alapokat nélkülöző épületei a fenti megfigyeléseken alapulva az ívek és hajlatok lendületességének végletekig tágított lehetőségeivel operálnak.

Albert Ádám rajz installációja a „birodalmi építészet” utópisztikus elképzeléseinek napjainkban aktuális párhuzamait eleveníti meg. A hatalmas rajz szinte mérnöki pontosságú dokumentáció Frankfurt egykori betonbunker óvóhelyének fantasztikus átalakulásáról. Az épület kulturális célokra (kiállítótér, műtermek, hangstúdió) történő újrahasznosításának körülményei szinte tökéletesen visszhangozzák az egykori birodalmi építészet grandiózus léptékeit, napjaink legfejlettebb precíziós technikáival bővülve (LRV holdautó). A maximálisan funkcionális elvek szerint épült beton tömb a megújulás alkalmával egy csinos üveg kubus emeleti szinttel is bővül. Az épület újraalakuló arca tömbként sűrít magába az egyes nemzeti sajátosságokat. A rajz felületén megjelenő Futura és Fraktur betűtípusokkal készült feliratok is erre utalnak.

Lakner Antal öntött műgyanta Tetrapod-jai és a hozzájuk kapcsolódó plakát szintén egy utópia újabb állomásai. A művész BUNDESBERG-projektje 2002-ben debütált Berlinben. A projekt elképzelt jövőképe egy ezer méter magas szeméthegy építése lett volna az akkor még működő berlini Tempelhof repülőtér helyére. Lakner statisztikai számításokkal igazolta, hogy a hegy megépítéséhez szükséges 300 millió tonnányi szemetet az ország 18 év alatt képes kitermelni. A kivitelezéshez nem csak építési, hanem egy komplex hulladékfelhasználási tervezetet is készített. Az óriás tömegű mesterséges építményt egy speciális gátépítési technika tartaná egyben, amelynek kivitelezéshez a felhasznált szemetet csillag alakzatokba kell préselni. A Tetrapodok ezen alakzat prototípusai. A hulladék-csillagzatokból épült hegy felületét a használhatóság érdekében földdel, növénytakaróval és élővilággal is befedné.

Az utópiáktól a valós természetföldrajzi adottságok felé vezetnek Kerezsi Nemere munkái, akit izlandi ösztöndíja során a sziget felszíne alatt zajló vulkanikus tevékenység foglalkoztatott. A megfigyelésekre reflektálva helyspecifikus alkotásokat, úgynevezett Hőképeket készített. A Heimaey szigeten található Eldfell-tűzhegy 1973-ban tört ki, és a kráter azóta is forró. Kerezsi a képeken látható többrét hajtogatott papírokat 7 percre beásta a hegybe, a papírok ezen idő alatt a hegy melegétől exponálódtak. A művészt a felszín alatt működő láthatatlan erők mellett Halldór Laxness Kerszténység a Gleccser alján című könyvének alábbi szakasza inspirálta: „Különleges helyek vannak itt, ahol a Legfőbb Tudás a négy főelemben is megragadható: helyek, ahol a tűz földdé lett, a föld vízzé, a víz léggé, és a lég szellemmé”.

Zsikla Mónika