Zoltán Szegedy-Maszák: In Terms of Hardware

14 September – 26 October 2012

kisterem_2012_szegedy_m_zoltan_01

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Untitled, from the series In Terms of Hardware 2012

silver gelatin print, 43x59 cm

kisterem_2012_szegedy_m_zoltan_02

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Untitled, from the series In Terms of Hardware 2012

silver gelatin print, 43x59 cm

kisterem_2012_szegedy_m_zoltan_03

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Untitled, from the series In Terms of Hardware 2012

silver gelatin print, 43x59 cm

kisterem_2012_szegedy_m_zoltan_04

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Installation view, Kisterem, 2012

kisterem_2012_szegedy_m_zoltan_05

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Installation view, Kisterem, 2012

kisterem_2012_szegedy_m_zoltan_06

ZOLTÁN SZEGEDY-MASZÁK: Installation view, Kisterem, 2012

Variációk többközpontú képtérre

A tekintetet megragadja a csillámló fény, amely Szegedy-Maszák Zoltán lentikuláris fényképein a látogató mozgását követve hullámzik. Aki közelebb lép a két sorban elhelyezett, képeslapnál alig nagyobb, fekete-fehér képekhez, annak első ránézésre bizonyára a gyermekkorból ismerős ‘kacsintó pénztárcák’ és az olyan szóróajándék-kártyák ugranak be, amelyek ide-oda mozgatva más-más képet mutatnak. Ám a felszíni hasonlóságon túl jóval érdekesebbek a különbségek. Míg az említett műanyaglemezek mindössze két képpel operálnak, Szegedy-Maszák a lentikuláris eljárás új fajtáját fedezte fel, melynek révén akárhány kép belesűríthető egyetlen negatívba, a mennyiségnek csupán a percepciós korlátok szabnak határt. Megdöbbentő az egymásra fényképezett tárgyak – kerti eszközök és a művész kezének részletgazdagsága, valamint az a furcsaság, hogy egyszerre láthatóak: inkább párhuzamosan vannak jelen ahelyett, hogy kioltanák, vagy rétegeik eltakarnák egymást. Megfelelő közelségből nézve, amikor a retinákra két különböző kép vetül, létrejön a sztereopszis: a néző háromdimenzionális képet érzékel.

Mielőtt bárki számítógépes manipulációra és technikai képre gondolna, érdemes elmondani, hogy a fényképek hagyományos, analóg eljárással készültek. Mégpedig úgy, hogy Szegedy-Maszák hajszálvékonyan barázdált lentikuláris optikát, vagyis átlátszó műanyaglemezt helyezett a negatívra, amelyre – a sorozatot közrefogó képpár kivételével – többször exponált. A nagyítás után a kész zselatinos ezüst képek felszínére aprólékos munkával ugyanilyen réteget illesztett. A műanyaglemez barázdái megsokszorozzák a sima felszín kiterjedését, így a rajtuk más és máshogyan megtörő fény lehetővé teszi a képi információ sűrítését. A képtér fizikai kiterjedését sokszorosan meghaladó fényképek tárhelyévé válik.

Szegedy-Maszák aprólékos munkával készülő hardverei egyúttal ironikus kommentárok a kép objektivitását hirdető gondolatrendszerekhez. Absztrakt síkelemek helyett közönséges, mindennap használt kerti eszközökkel felidézi a konstruktivista fotogramok formanyelvét, a képeken feltűnő ujjaival viszont mintha arra mutatna: nem kíván lemondani az egyéni kézjegyről az avantgárd művészettudomány javára. Csak a lentikuláris optika felhelyezése után derül ki, mi látható egy-egy sokterű fényképből. Szegedy-Maszák továbbá a nagyításba is belenyúl, ezért sosem jön létre két egyforma fénykép.

A kompozíció az alkalmazott véletlen segítségével ölt formát. A véletlen volt Szegedy-Maszák segédje a három, lyukkamerával készített fényképen, ahol a hosszú expozíciós idő során változó fényviszonyok előre kiszámíthatatlan képeket eredményeztek. A lentikulárisokkal szemben e kerti jelenetek átfedésbe került rétegei kioltják egymást, a művek mégis több képteret egyesítenek. Akár egyazon tér két képét, mint a kétlyukú lyukkamerával készített Mit jelent fényképezni esetében. Vagy az egylyukú eszközzel készült Legszebb nyári élményeim sorozat két darabjánál, ahol több felvételt hozott létre a negatívon. Figyelmet érdemel az eszköz kezdetlegessége: a legegyszerűbb fotográfiai eljárásról van szó, a kamera ráadásul pusztán egy fém teásdobozból készült.

A sorozat címe pedig szintén a fénykép objektivitását érintő kritikát sugall. Az objektívnek hitt fénykép a múlt emléke, kiragadott és megkövült pillanat, míg az élmény időbeli folyamat – hagyományos fényképpel, egyetlen pillanatfelvételbe foglalva sui generis megragadhatalan. A megsokszorozott kép elmosódásaiban és kioltó átfedéseiben viszont megpillanthatóvá válik a hullámzó élményfolyam.

Ligetfalvi Gergely