János Fodor

20 October – 19 November 2010

fodor_janos_kiallitas_2010_1

Installation view with works of JÁNOS FODOR, Kisterem, 2010

Fodor János (1975) Kisteremben bemutatott legfrissebb munkái készülésük metódusához kapcsolódóan leginkább három fogalom mentén értelmezendőek. Fodor mikro és makro környezetének elemeit megfigyeli, analizálja, majd a kiemelt egységeket a lehetséges értelmezési tartományok legszélesebb spektrumán újra kontextualizálja. Figyelmét szinte semmi nem kerüli el, legyenek azok az Örvény (2010) sorozat mahagóni fa kivágataiban ismételt multi cég brand logók- Whirpool, Devlon, Parker Games- amelyek azonos szimbólumok, ellentétes forgásirányain kersztül a végtelen megjelenítésére tesznek kíséretet. Vagy akár olyan mindennnapi használati tárgyak, mint a Levél (2007) széklábakra, ajtó kilincsekre ragasztható kopásgátló protézisei, a Tip-Top (2009) tökélestes arányú nyagyításban megfestett kerékpár gumi ragasztó készlet legkisebb fekete- narancssárga foltja, vagy a 3D puzzle negatív kartonlapjaiból fel nem épített Pieta (2008). Az új konstellációkba helyezett kiragadott környezeti elemek, illetve ready madek minden esetben művészettörténeti referenciákkal is bírnak. Csakúgy, mint a Rare (2008) és MXMM (2009) vásznakra festett szavai, amelyek tipográfiai és lingvisztikai utalásokkal illeszkednek többek között a minimalizmus történeti hivatkozásrendszeréhez. A szöveg képi transzformációjának talán legizgalmasabb darabja az a színsort ábrázoló vászon, amely Weöres Sándor Rongyszőnyeg ciklusának “Bárcsak egyetlen színre gondolni tudnék, amelyet sosem láttam” angolra fordított verssorát… színkódos alfabetikus rendszere alapján jeleníti meg. Az aktualitás efemer jellegét hangsúlyozva szintén minimálisra redukált képi eszközökkel jelenik meg a vásznakon a lassan tovatűnő Arktisz (2009), a vörösiszap horizonton emelkedő Somló (2010), illetve a Populáció térképe emlékezetből (2009). Az aktualitás letünését követő hátramaradáshoz füződő viszony, a környezetin túl az egyén szubjektív szintjén is értelmeződik.

A konnotációk végtelen sorát hordozó Emlékmű (2007) tíz kilós vörös családi mosóporos dobozának, és lefűrészelt arany csizmáinak együttese a történelemhez kapcsolódó emlékezés egyetemes komplexumát képezik. Továbbá a jelenben továbbélő de kifordítható történeti szimbólumrendszer másik szellemes szobra a rabszolgaság antik történelmének kulcsfiguráját , a bilincseit lehántó Spartcust megidéző Spartaküss (2008) is.

Zsikla Mónika