Marijn van Kreij: Hey, Hey, My, My

17 April – 15 May 2009

kisterem_2009_marijn_001

Installation view with works of MARIJN VAN KREIJ, Kisterem, 2009

kisterem_2009_marijn_002

MARIJN VAN KREIJ: Untitled, 2008-2009

mixed media on paper and pen on post-it, 70x60 cm

kisterem_2009_marijn_003

Installation view with works of MARIJN VAN KREIJ, Kisterem, 2009

kisterem_2009_marijn_004

MARIJN VAN KREIJ: Untitled (Nirvana) nr. 25, 26, 27, 2006-2009

pencil on paper, 29,7x21 cm each

kisterem_2009_marijn_005

MARIJN VAN KREIJ: Untitled (Honesty is No Excuse) I-II, 2008-2009

mixed media on paper, 29,7x21 cm each

kisterem_2009_marijn_006

MARIJN VAN KREIJ: Untitled (The First Time, The Last Time), 2009

acrylic on wall, dimensions variable

A Kisteremben bemutatkozó holland Marijn van Kreij (1978) műfaji szempontból több kategóriába is besorolható munkáival egymástól elterö vizuális kalandokra invitál.

A képein megjelenő verbális eszközök mellé a legegyszerűbb vizuális jeleket rendelve a legbonyolultabb teoretikus kérdésekre mutat rá. A rajzokon, formáihoz betűkkel rendel színeket, helyspecifikus falfestményét pedig nem néznünk, hanem olvasnunk kell.

Képei valójában bennünk jönnek létre, van Kreij csupán utasítást ad hozzájuk, elindítva a nézőt a létrehozás útján. Mindennek a folyamatnak nem is vagyunk tudatában, csupán megtörténik velünk és a képolvasás végére filmszerűen pergetjük magunkban történeteinek a kockáit.

Kinek ne lenne képzete a narancssárga színről? Vagy egy olyan banális élethelyzetről, mint „NEM TUDOM, HOL PARKOLTAM AZ AUTÓMMAL…” (DON’T KNOW WHERE I PARKED MY CAR…) A munkákon megjelenő szöveghelyek néhol tudatos adaptációk, máskor azonban csak arctalanul elcsípett szerző nélküli, de önmagukban is működő szóképek.

Rajzain a nem összefüggő szöveghelyek káoszát itt-ott vízfesték foltok, tintapacák, odakapart véletlenszerű jelenségek is tarkítják. Jelei letapogatása közben csakúgy elveszve érezhetjük magunkat, mintha egy idegen ember telefonja melletti fontos adatokkal teleírt, helyenként firkás lapot igyekeznénk feltérképezni. A kifröccsent, lecsöppent pacák, kapart rajzolatok a véletlen által generálva létrejött, de valójában megismételhetetlen gesztusok. Mindez azonban csak látszólag igaz! Sőt van Kreij meg is győz minket az ellenkezőjéről.

A határátlépéseken túl alkotásaiban központi szerepet játszik a sokszorosítás. Egyes esetekben aprólékos részletességgel saját kezűleg másolja át egy gesztusrajzát egy másik A4-es lapra. A látszólag lehetetlen ismétlése közben fölényesen rákérdez a káosz és a megismételhetetlenség fogalmiságára.

A manuális újrateremtésen kívül a sokszorosítás minden technikai lehetőségét kihasználja. Alkalmanként fénymásolással, szkenneréssel, fotókópiával, nyomtatással sokszorosítja saját alkotásait, illetve már létező műalkotásokat.

A 2008-as baseli LISTE-n bemutatott Hey Hey, My My (2008) című installáció része egy szintén sokszorosítás által létrejött videó. Itt a kiindulási alap egy, a tévéadásból kézi kamerával felvett Neil Young koncert. A kézi kamera felvétele ismét lejátszásra került egy monitoron és a lejátszott kép újbóli kézi kamerás felvétellel lett megörökítve. Mindezt a folyamatot addig ismételte a művész, míg az eredetit felismerhetetlenségig eltorzított hang és képminőséget kapott. Ebben az esetben a sokszorosítás által létrejött új minőség egy oda-vissza működtethető folyamat középső állomását rögzíti. A kiállítás a NINCS LEHETETLEN holland kulturális fesztivál keretein belül jött létre.

Zsikla Mónika